Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

PÁLYASZAKASZOK ÉS MŰTÍPUSOK - Bori Imre: Jókai és a századvég

Biblia lapjait, „paradicsomi víziókként". (JKK R 57:178.) A bécsi főúri társaság színe-java, házasságtörő asszonyok és férfiak szerelmi gyülekezete jelenik meg a regény két nagy tablóján. A lélekidomárban De L'Aisne Alfréd arról beszél, hogy Londonban tagja volt a „minotaurus" társaságnak, melynek tagjai „az athéni szüzek adóját" fizették, az Egy hírhedett kalandorban pedig a brandenburgi templomosok kolostorában zajló orgiák képével találkozunk. Itt is bibliai szerepekben lépnek fel a résztvevők. Az egyik nő Jezabel, a másik Salome, majd Betszabé, Delila, Astarte, Thámár és Mylitta lép fel, s a férfiakkal együtt imádták Baphometet, a kétarcú bálványt: volt „egy férfiúi és egy női" arca, és az „egész alakja is félig férfi volt, félig asszony". Itt a „múlt évezred bűnös asszonyai, bacchánsnőknek pongyolásítva, táncoltak szilaj choreákat a Pilátusokkal és Heródesekkel", a szentségtörés egyértelmű szándékával. Orgia folyik az öreg ember nem vén ember című Jókai-regényben: a „kripta gyász-orgia s a kupola bacchanáliái", akárcsak a Fekete gyémántok első részében is. A mi lengyelünkben viszont a Buddha-imádat ürügyén tart a földbirtokos orgiákat a parasztlányokkal. A földesúrnak, Tihamérnak és társainak „ínyenc orgia volt", mert „beleuntak a városi kitanult szépségekbe, s most a falusi ártatlanságokkal keresik a fokozott gyönyöröket". (JKK R 66:410.) A parasztlányoknak az erkölcsi „tudathasadás" pillanata: a látszat és valóság ellentétei feszítik most már az ő életüket is. Nem pusztán a „fajtalanság édes mérgével" való megismerkedésről van szó, miként arról a görögkeleti pap, Aramics Cyrill beszél, mondván, hogy most már „a nép legalsó rétege", a földmíves osztály mételyeződik meg", a „bujaság bálvánnyá emelkedik a parasztnép előtt", hiszen az „első éj jogát" valamikor gyakorolták a magyar nemesek is. Jókai szemlélete szerint a kettős erkölcsűség látványa a feltűnő és problematikus. Ahogy pl. a név szerint is emlegetett parasztlány, Helenka viselkedik: „Az a szemérmes Helenka, aki a kezével takarta el arcát, mikor a Lujza-csárdást kellett eldanolnia Natália előtt, most dévaj kedvvel, közben lejtve, forogva, ugrándozva, énekelte azt végig, s mikor a csattanós végére ért a szilaj, buja dallamú csárdásnak, akkor odarohant a Buddhához, az ölébe vetette magát, és átölelte a fejét, csókjai csattogtak az orcáin. Buddha tűrte . . ." (Uo.) Negrotin, a regény polgárhőse, tulajdonképpen az író véleményét fejezi ki, amikor az „erkölcsi romlás" forrására mutatva, a romlás tényét emeli ki, s nem a parasztnép megmételyezettségének jelenségét, hogy nincs különbség „a társadalomra nézve, hogy a féreg az almát rágja-e ki vagy a burgonyát". A „modern" prostitúció, amelynek az erkölcsi és nemi csak egyik megjelenési formája, a birtokos osztályból kiindulva átjárja immár az egész társadalmi struktúrát: „Eddig a táncosnők, az énekesnők gyönyörködtették az urakat, a pénztárrablókat, az örökségpocsékolókat bájaik leleplezésével, ezután a parasztnimfák fogják." (Uo. 413.) Nyilvánvalóan sajátos és torz változata ez annak a világtünetnek, amely a múlt század utolsó évtizedeiben arra ösztönözte a művészeket, hogy menedéket keresve, a maguk reális vagy imaginárius Tahitijára meneküljenek, keresve az elveszett teljes életnek a lehetőségét a szerelemben is. A „vissza a természethez" elvnek elfajult változatáról van tehát szó, amelynek individuális esetei akár az aberrációk közé is sorolhatók. Jókai regényeiben erre a jelenségre is találunk példát. A mi lengyelünk címűben pedig röpke elméleti megfogalmazását is olvashatjuk: „Hiszen vannak férfiak, akiknél az ízlés meghibbant, akik egy pirospozsgás parasztmenyecskét többre becsülnek egy kényes, ideges, szeszélyes úrinőnél; példákat látott maga előtt a sertéstenyésztő és cserző uraságokban." (Uo. 431.) (A kiemelés az enyém. B. I.) A tengerszemű hölgy Erzsikéjének ilyen vonzalmával már találkoztunk az író regényeinek szadizmusmotívumaival