Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A valóság vonzásában (Móricz-problémák) - Kántor Lajos: Balladisztikus novella (Bródytól Szabó Gyuláig)

lektani súlyú életanyagot. A múlt század végével kezdődően egyre gyakrabban jelenik meg a magyar prózában a faluból kiszakadó, a városban kiszolgáltatott cseléd, akinek sorsa sokszor fordul balladába. Ezek a történetek többségükben részletező naturalista vagy realista eszközökkel, drámai vagy (és) lírai felhangokkal formálódnak novellává, a balladisztikus novella lehetőségei azonban kihasználatlanul maradnak. A líraiság különösen azokban a cselédhistóriákban kap nyomatékot, ahol a szegény lányok kiszolgáltatottságának rajza összefonódik az író emlékezésével saját gyermekkorára. Csáth Géza A vörös Esztiben vagy Török Gyula a Fehér Virágban megidézi a gyermek naiv szeretetvágyát, természetes tisztaságát és ragaszkodását, s ezt az előködlő gyermekkori világot szembesítik a felnőtt-tudattal, a tisztaságot lábbal tipró valósággal. A motívumismétlés, az idő felbontása, múlt és jelen egymásba játszatása itt kifejezetten a líra irányába mutat, noha e novellák szerzői megőrzik az epikus keretet, sőt helyenként a részletező pontosságot is. Szini Gyula A rózsaszínű hóban Eliz történetét két síkon játszatja: a gyermeknek mondott mese és a valóság síkján. E két sík a novella lírai lezárásában találkozik : a szegény cselédlány meghiúsult reményeinek a rózsaszínű hó ad költői hátteret. (A motívumsor kiegészíthető Thury Zoltán, Krúdy Gyula, majd Nagy Lajos írásaival, el egészen két regényremeklésig, Kosztolányi drámai szerkezetű Édes Annájáig és Móricz Zsigmond regénnyi jajkiáltásáig, az Árvácskáig.) Bródy Sándor cselédtörténetei külön elemzést érdemelnek, műfaji tanulságaik miatt is. (Jellemző Bródy legjelentősebb, 1902-ben kiadott novelláskötetének a címe: Erzsébet dajka és más cselédek.) Nála is találunk elégikus hangú, lírába oldódó elbeszélést, mint amilyen a kiöregedett cselédek sorsát megfestő Fehér egerek, az izgalmasan újat azonban epika, dráma és líra találkozása hozza az Erzsébet dajkában. A három tagból álló novellafüzér mint egység adja a teljes történetet, az elcsábított, az ellenséges városnak és a paraszti önzésnek egyként kiszolgáltatott, majd megalázott és útszélre dobott cselédlány tragédiáját, illetve az írói ítéletet e történet szereplőiről. A három rész, az időrend szerint kapcsolódó három novella a téma megközelítésének stációit is jelenti: az első (Erzsébet dajka lesz) kifejezetten epikus jellegű (a falusi otthon, a parasztcsalád nyomorának részletező rajza, majd a Pestre utazás és érkezés leírása), a nyugodt, objektív előadásmódon, az indulat nélküli közlésen csak ritkán dereng át a líra vagy éppen a tragikus végkifejlet sejtetése. (Ilyen, mondhatni balladás átderengés a narrációba novellisztikusan bekapcsolt, a „sima" elbeszélést mégis megtörő anyai felkiáltás, siratózás, amikor a dajkát kereső pesti gazdagok szemrevételezik az „árut", a lányanyát és gyermekét: „Aj, aj, Kalári lyányom, lelkem, gyermekem, búzám, tengeli-galambom, elmegy a te anyád, nincs mán neked anyád. Azt a Pestet, ahol van, verje meg az Isten.") A második novella (Erzsébet elbocsájtatik), amely önállóan is kerek egész, drámai konfliktusban csúcsosodik ki. A harmadikban (Erzsébet boldog lesz) a cselekményjelenítés pontosságát meseszerű homály és lírai kommentár oldja; az utcára kergetett lány átkozódása visszautal a történet indulásakor feltűnt motívumra („Aj, aj, elvették a ládámat, aj, aj, elvették a gyerekemet, aj, aj, engem megöltek, az isten, hogy őket elpusztítsa!"), hogy az utcára vetettek sorsának szociografikus felvillanásai után a bekövetkezett tragédia egyértelműen lírai (líraian stilizált) bejelentése következzék („fiatal szépségének szagos virágjában egyszerre semmi lesz — boldog lesz"). Móricz pályakezdő-pályavégi lírájának, különösen a Csibe-novelláknak, „a világ végén már szép és jó" fájdalmas azonosulásának előképe ez.