Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A valóság vonzásában (Móricz-problémák) - Tóth Dezső: Móricz Zsigmond forradalomszemléletéhez (Báthory és Bethlen alakja Móricz Tündérkertjében)

ezért szükségképpen antidemokratikus, despotikus anarchia erősebb hangsúlyt kap, mint Adynál. De éppen ezért nem is egyértelmű ez a barbár-feudális-despotikus magatartás Báthory művészi megformálásában, éppen ezért nem egyértelműen elítélt, kritizált, ahogyan Nagy Péter beállítja. Nem az ellenforradalom feudális-retrográd barbárságának bírálata ez, mert akkor nem lenne népi és forradalmi vonatkozásokkal egybekapcsolva, nem érződnék szüntelenül az ábrázolásnál az írói magatartás bizonytalan kettőssége. Nem. A rokonszenv itt sem az uralkodó osztályok iránt érzett rokonszenv, hanem a lázadás antiburzsoá tartalmának, a polgári fejlődés jogos tagadásának szól, míg a kétségtelenül ott rejlő bírálat az álláspont sehova sem vezető, anarchikus zsákutcájának. Nem véletlen, hogy Báthory Gábornak a török után a legnagyobb ellenségei a szászok gazdag városai, amelyre vitézeivel, legényeivel együtt szinte acsarkodó gyűlölettel gondol. Hogy ebben az ellenségeskedésben nem egyszerűen visszavetített ellenforradalmi antiszemitizmus, illetve annak bírálata van, azt ennek a városgyűlöletnek népi oldalról való hangoztatása, antiburzsoá tartalmának nemegyszer nyílt jelzései bizonyítják. Imreffy nyíltan is kimondja Szeben megvétele után a szászokkal való viaskodásnak ezt az okát: „Báthory Gábor esmét a sárkánykígyóval kelt harcra s mégpedig ugyancsak hétfejű sárkánnyal, amely minden aranyat és értéket és erőt felfalt s magába szívott, hogy kövérségében felpöffedve s megdagadva, az egész hazának életét s jövendőjét megakassza: Báthory Gábor, a mi Istentől adott fejedelmünk a hétvárosú szász sárkánynak egy fejét s pedig a legnagyobb, leghatalmasabbat lemetszve a porba vetette s tik lábaitokkal tapodjátok!" A fasizmus is épített a kispolgári tömegek antiburzsoá beállítottságára, de Báthory nem a fasizmusnak, hanem ennek az alulról jövő polgár- és történelmileg visszavetített városellenességnek megtestesítője. Báthory anarchikus-barbárdespotikus vonásai a XX. század Móricz által is ismert Ady-mintájú polgári demokratikus forradalmáráról vannak mintázva, aki már a városos, polgári Magyarországnak is ellensége, aki „rangokkal, kiváltságokkal, ősdurvasággal, arisztokráciával és klérussal és kiszipolyozó tőkével" egyszerre akar leszámolni. Ha csak polgári forradalmat képviselne, hordozna (természetesen visszavetített forradalmat értve ezalatt) Báthory alakja, nem kellene anarchiába, sárba fulladnia, akkor Bethlen lehetne belőle. De Bethlen és Báthory „tűz és víz" ellentétek. Báthory azért fordul hátra, mert nem képes előremenni. Van azonban egy döntő, alapvető különbség az Ady-mintájú forradalmár és Báthory alakja közt. Ady tudott előre látni, mert ha nem is teljességgel, de kétlelkűségét feloldotta a szocialista forradalom perspektívája. Móricznál ez a feloldás nem volt meg, bukott forradalom után ez nem is igen volt lehetséges. Báthory alakja ezért, azt mondhatnánk, annak az Adynak, annak az ellentmondásos Adynak az alakjáról van mintázva, aki számára a minden kétségek közt hitet adó távlat és történelmi bizodalom — a szocialista forradalom már nem létezett. Ezért olyan tragikus az alak, ezért mosódik forradalmisága annyira tragikus és annyira dekadens színekbe. * * * Bethlen Gábor alakja sokban tisztább és egyértelműbb, mint Báthoryé. Karakterében s Báthoryhoz való viszonyának jelentésében az fejeződik ki: ha ilyen tragikus sorsuk volt a magyar forradalmaknak, akkor hát ne így, ne lázadással és forradalommal törjünk a tündérkert megvalósítására, de békés, ki-