Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Visszatekintés - Almási Miklós: Egy nevelődési regény a középosztályról (Ottlik Géza: Iskola a határon)

gyűlöletet éreztem iránta. Feküdtem az ágyamban vacogva, lélegzeni is alig mertem. Nem ugrottam ki a takaróm alól, és nem ordítottam végig a hálótermen: 'Gyáva csürhe!' Ezt sem felejtettem el a mai napig." Itt csillan fel az akkor és most különbsége. Utólag, az évek és a történelem változásával az akkor féltudatos szégyenérzésből (hogy meg sem kísérelt segíteni) — kínzó önbírálat lett. S ugyancsak innen visszatekintve itt csillan fel először Medve tartásának első pozitív — bár furcsának tűnő — tulajdonsága: némasága, amiből majd lázadása kinő. Amit viszont az akkori és későbbi Medve — a történelmi tudat hiánya miatt — nem ismerhet fel, mert csak a rettenet maradt meg benne. Medvét lefelé nivellálja az emlékezés, Bébét felfelé és ezzel a kettős nivellálódással teremti meg Ottlik a regény egyensúlyát, valamint azt a bravúrt, hogy kikerülje az utólagos szépítést, az értékek felnagyítását. S még valamit segít ez a kettős elbeszélő szerep. Medve kézirata csak 56ban kerül elő, s kiderül, hogy ő emlékezik a megaláztatásokra, az apró kis aljasságokból összerakodó tartás születési kínjaira, mindarra, amit Bébé is, és a többiek is, szüleikkel együtt elfelejtettek, a középosztály szemet hunyó gyakorlatát követve. Csak Medve őrizte meg ezeknek az éveknek embertelenség-élményét, mint figyelmeztetést. S Bébét ez a figyelmeztető, hirtelen rátörő emlékezés kényszeríti a leszámolásra ezzel a múlttal, persze a maga, nosztalgikustárgyilagos módján. A két elbeszélő — két időpólus, így egészíti ki egymást. A többrétegű szerkesztés másik alkotója az álmok világának és a dresszura mindennapos realitásának állandó kettőssége. Ottliknál már az is értékhatározó minőség, hogy ki képes álmodni egyáltalán: csak ők hárman, elsősorban Medve (a fiumei öbölről), Bébé (nagynénjéről), Szeredy (néha, gyerekkori szerelméről). A többiek csak a „pszihometrikus háló" tagjaként élnek: egymáshoz, a maffiához és a tisztekhez való viszonyukat figyelik. Az álmok a gyerekkor természetes mentsvárai : ide menekülnek, tudatosan, a titkolt ellágyulás perceiben, valami csodaváró oltalmat keresve, nem is az álom tartalmáért, csak hangulatáért. Az otthon feledhetetlen bútor- és ételszaga, a fiumei öböl látványa a hegyekből, melyen egy lovas vágtat (miért?) — a fél-felnőtt világból a gyermekkor hihetetlen biztonságába vissza. Ezt az álmot toldotta meg a regény a későbbi évek, mintha álmaival. 1957—58-ból visszatekintő nosztalgiájával, mintha álom lett volna az a váradi mulató, ahol Szeredy vallatta a táncosnőt az ellopott titkos iratokról, amiért majd halálra ítélik. S ehhez az álomhoz szőtt menedékhez kapcsolódnak Bébé jelenből keltezett bölcselemei, rezignált széljegyzetei is. Ez az álomvilág olykor testet is ölt: mikor hazalátogatnak, és igazi tálból, igazi ebédlőben ehetnek — minden, mintha valótlan lenne a dresszura rideg tárgyi-emberi környezetéhez képest, ami beléjük ivódott. A gyakorlótér szélén felbukkanó zöldruhás nő, mintha látomás lenne, pedig jelen van. A felnőtt kíméletlenségbe mártott kamaszok számára minden, ami valós volt — az „igazi" társadalmi környezet —, így stilizálódik álommá, sőt az első napok kapkodó, betörés előtti, rettegéstől verejtékszagú tudata is ilyen álomvilágként látja környezetét. Minden egyszerre durván valóságos, s ugyanakkor valami belső mozi darab képsora. Ez kettős realitás a regény atmoszférikus közege. A menekítő gyermeki ellen-valóság éppúgy itt sejlik fel, mint a későbbi életvitel rezignációjában a kivívott, töredezett, illúzióktól megkopasztott autonómia-féle. Ez az álomvilág és ellen-valóság nem a beilleszkedés, hanem a kívülállás előrejelzése, állandóan jelenvaló, de csak atmoszférikusán érzékelhető sugallata. Kívülállás és elkülönülés ettől a középosztálytól, ettől a társadalmi gépezettől, de egy olyan kí-