Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Visszatekintés - Almási Miklós: Egy nevelődési regény a középosztályról (Ottlik Géza: Iskola a határon)

van itt kézre álló vigasz is: a beilleszkedéssel járó aljasságot sem kell tragikusan felfogni, a kettősmorál segítségével „belül is", „kivül is" lehet lenni — csak éppen a konfliktus-tudatát, azt a kis undort és lelkiismeretfurdalást kell tudni elfelejteni. (Mint ahogy a gyerekek is, a szülők is, akikhez néhány panaszos levél, szünidőben eldadogott figyelmeztetés eljut, ugyancsak „elfelejtik", illetve nem tudatosítják ennek a dresszurának lélekölő szerepét. Mert a dreszszura ezt a kérget, a felejtés, a túltevés és úr-morál elidegenedettségét van hivatva megkeményíteni. Legfeljebb az első, a döntő kompromisszumra való képességet — vagy a végleges undort — lehet hazulról hozni. A többség végig is megy ezen az úton. S mi ennek az útnak igazi emberpusztító minőségét csak e két kivételes sors fényében ismerjük fel igazán. Ottlik középosztály-kritikájának egyenlege így lesz helytálló a regényben is, de történelmi mértékkel mérten is. Mert az értékeket felmutatva ugyan, de nem felnagyítva mondja el nosztalgiáktól is átszőtt és mégis kemény bírálatát erről az életvitelről, illetve geneziséről. Szeredyről tudjuk, hogy zsidó lányt bújtatott 44-ben, és mint aktív századost, távollétében ugyan, de halálra is ítélik. Itt nyilván egyszerű lett volna ezt az „ellenálló" sorsot felnagyítani vagy akárcsak részletezni is. Ottlik inkább kisebbíti szerepét, mint ahogy Medve alakját is egy under statement-böl bontakoztatja ki. Ez is volt, ez is hozzátartozik a képhez. De úgy — folytatja — hogy pl. Szeredyt jobbára bonyodalmas nőügyei viszik ebbe az ellenálló szerepbe, tehát majdnem véletlenül, de ezt aztán tisztességgel vállalja, sőt végig is csinálja, a bujkálással egyetemben. A felstilizálásnak — a magyar középosztály-regény egyik betegségének — itt alig van nyoma. Legfeljebb a nosztalgia, a gyermekkor utáni vágyódással kevert önvédelem terjeng itt-ott a regény felszíne alatt. De az alapanyag kemény és elutasító, szófukar és tömör. Pedig az igazi értékek védelmében írja önvallomását, és az osztály önkritikáját. A nosztalgia így csak „csomagolástechnika". Ez az érték — Medvéé, s kisebb hányadában Bébé és Szeredy sorsában megnyilatkozó —• nyilván nem a forradalmi etika felé mutat: Ottlik tudatosan vállalja saját osztályát. Inkább a polgári tisztesség nem kevésbé problematikus, ám mégis jelentős magatartáscentruma felé utal. Sőt, hosszú utat maga mögött tudva, ezt is rezignációba, valami felülemelkedett, túl-jón-rosszon életfilozófiába ágyazottan. Medve naplója is ezzel a törékeny, nem harcos tisztességfogalommal viaskodik, mikor az első árulkodó, Öttevényi tökéletesen manipulált, igazságtalan kirúgását kommentálja: „Kétségtelen, hogy igaza volt, de miként a matt-fenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak." (S mint ahogy a Medve kéziratából regényt író Bébé megjegyzi, éppoly jellemző ez a gondolat Medve magatartására, mint az a gesztus, hogy utólag át is húzta ezeket a sorokat. . .) Eddig, és nem tovább terjed a középosztály legjobbjainak tisztessége: nem felborítani a sakktáblát, részint mert az nem sportszerű, csak figurákkal lehet viszszaütni, részint pedig be kell tartani a játékszabályokat, legyenek azok bár kannibál-erkölcs előírásai. S végül azért is, mert az „igazság nehézágyúit" csak a forradalmárok használják — s ez nem Medve vagy Bébé világa. De ezen a pontosan kijelölt körön belül mégis a tisztesség az iránytadó. Ottlik rezignációja pontos: végülis a „játékszabályok betartásán belüli tisztesség" éppúgy fenntartja a középosztály kettős morálját, mint a képmutató többség. Csak az adott skálán belül a maximálisan elérhető pozitív érték körül akar élni. Ottlik tehát belül marad ezen a fiktív-valóságos középosztály-világon, de tisztesség-fogalma, az osztály kálváriájából levont történelmi tapasztalata