Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Tudósítás az új világról - Fenyő István: Költői tudósítás a Szovjetunióról az ellenforradalmi Magyarországon (Illyés Gyula: Oroszország)

funkcióját és gondolati sugallatát. „ . .. mindenesetre igaz az, hogy a XX. század vergődő évtizedeinek idejében az emberi tudatnak teremtő lehetősége nyílik itten [ti. szovjet földön] az építő szocializmus irányában" — írta, majd azzal folytatta, hogy aki Illyés könyvét elolvassa, az Oroszországot azontúl másként fogja szemlélni. Féja szerint ugyanis az új Oroszország eredményeit és hibáit Európa jövője szempontjából a legkomolyabban számításba kell venni: „Az orosz kérdés végtelenül komoly lett. S e komolyság éreztetése, érzékeltetése Illyés könyvének egyik legmélyebb jelentősége."

4 Látogatása idején Illyés Gyula még fiatal ember volt, de máris jelentős múlt állott mögötte. Első kötetét, az 1928-ban megjelent Nehéz föld című verseskönyvet a Nyugat adta ki, ám a fiatal költőt e folyóirat csoportosulásán belül sajátszerűvé tette erőteljes szegényparaszti elkötelezettsége, a földműves szegénységgel való mélységes belső azonosulása, protestáló társadalomkritikai szenvedélye. S gyorsan kiforró, hasonlíthatatlan költői jelleme: szavának természetessége, közvetlensége, dikciójának meleg áradása, egyszerűségében is érezhető vulkánszerű lendülete, nem utolsósorban pedig a valóság megragadására és átalakítására irányuló olthatatlan szenvedélye. A harmincas évek elején írt elbeszélő költeményei — Három öreg (1931) Ifjúság (1932), Hősökről beszélek (1933) — narratív elemeikkel, objektív líraiságukkal, részletező alakrajzaikkal az oroszországi útirajz egyes vonásait is előlegezik, s ihletének ez az epikaivá válása egyaránt tükre a költő osztályához kötődő hűségének és ideológiai szkepszisének. Tükre annak, hogy a költő töretlenül hisz az alul levő néptömegekben, de nem hisz többé felszabadításuk lehetőségében, s kételyekkel küzd a marxista elmélet igazságait illetően is. A múlt, a gyermekkor tovatűnt, távolból felragyogó emlékei felé az a lélek fordul, aki a hazai jelenben csak távlattalanságra, kiábrándulásra lel. S aki éppen ezért kapva kap 1934-ben a Szovjetunióba szóló meghíváson: a távoli hatalmas proletárországban való látogatás eleve megújító erőforrásnak Ígérkezett. * * * Illyés kettős, ellentétes irányú lélekállapotban, illetve előzetes magatartással érkezett a Szovjetunióba. Hatással voltak rá is az évtizedes ellenforradalmi propaganda gyanakvást és bizalmatlanságot, rosszhiszeműséget és félelmet kiváltó szólamai. Eleinte ő is „Patyomkin-falvakat", azaz megtévesztést és színlelést keresett a látottakban. Másrészt azonban tele volt felajzott izgalommal, várakozással, sőt csodavárással. Azzal az életérzéssel, hogy egy mesebeli országba, soha nem volt birodalomba, az utópiák megvalósult országába jutott el, olyan életközegbe, ahol folyvást számon lehet kérni „azt az álmot, amely oly idős, akár az emberiség." Amelytől elvárható, hogy maradéktalanul megvalósítja az emberiség nagy gondolkodóiban évszázadok óta élő reményt, sóvárgást és felemelkedésbe vetett hitet. Innen az a felgyúló kedély, feszült figyelem, szüntelenül hullámzó érzelemvilág, amely az útirajznak első mondatától kezdve elevenen érződik. S innen az állandó villódzás-váltakozás elismerés és kritika, azonosulás és távolságtartás, lelkesedés és irónia, bizalom és kiábrándulás érzelmi pólusai közt. Ezek harca során azután az előbbi válik messzemenő4 Féja Géza: Magyar Írás, 1935. 1. sz.