Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Tudósítás az új világról - Fenyő István: Költői tudósítás a Szovjetunióról az ellenforradalmi Magyarországon (Illyés Gyula: Oroszország)

FENYŐ ISTVÁN: Költői tudósítás a Szovjetunióról az ellenforradalmi Magyarországon (Illyés Gyula: Oroszország) 1934 júliusában Illyés Gyula a Szovjetunióban járt. Meghívásra érkezett: a magyar írókat képviselte a szovjet írók Moszkvában rendezett kongresszusán. Köztudomású, hogy ő volt az első magyar költő, aki — a másik meghívottal, Nagy Lajos prózaíróval együtt — a két háború közötti időszakban nem forradalmi emigránsként, hanem látogatóként pillanthatta meg a „nagy föld"-et. Nemcsak Moszkvát látta, hanem közel tízezer kilométeres utat tett meg: ellátogatott Leningrádba, Rosztovba, Szevasztopolba, Harkovba, megfordult a Dnyeprogesznél, Odesszában, Gorkijban. Utazásáról pontos feljegyzéseket vezetett, s hazatérve élményeit azon melegében papírra vetette. A magyarországi érdeklődésre jellemző, hogy könyvét még be sem fejezte, s máris részletekben közölni kezdte azt az egyik nagy példányszámú, legtöbbet olvasott budapesti napilap. 1934. szeptember 30-tól kezdve három héten át a Magyarország című újság hasábjain a szovjet valóságtól sok éven át hét lakattal elzárt magyar közönség naponta megismerkedhetett az épülő szocializmus világával. Október közepén a Nyugat című folyóirat közölt belőle terjedelmes részletet, s e hónap végén — összesen huszonkilenc nappal azután, hogy Illyés Gyula kézirata végére pontot tett! —, könyv alakban is megjelent a mű. A reagálás jelentőségének megfelelő volt: a magyar értelmiség legjavának páratlan érdeklődését, megértését és méltánylását tükrözte. Mindenekelőtt a kommunista kritika fogadta nagy elismeréssel. Bálint György így köszöntötte: „Nagyszerű könyv ez, dokumentumnak is mély, és olvasmánynak is lebilincselő. (...) Valami könnyed bölcsesség nyilatkozik meg Illyés prózájában, valami bujkáló humorral járó puritán komolyság."

1 De még meggyőzőbb volt a mű hatásáról a polgári irodalom különböző képviselőinek tanúságtétele. Babits Mihályé például, aki külön cikkben vallja meg, hogy mohón olvasta Illyés Gyula oroszországi útinaplóját. S azt sem hallgatja el, hogy miért. Mert minden hír izgatja, ami onnan jön, mert bizonyos izgalommal veszi kézbe a legközömbösebb, oroszból fordított könyvet is.

2 Illyés nemzedék- és pályatársai pedig találóan határozták meg a mű főbb jellemvonásait. Szerb Antal a következőket írta: „Annyi melegség, annyi mosolygós megértés, annyi okos részvét, jóindulatú és elfogulatlan kritika: legjobbjaink írtak így a magyar népről, mint Illyés az oroszokról".

3 A népi írók közül Féja Géza szintén pontosan felismerte a mű 1 Nyugat, 1934. 2. k. 504—506. 1. 2 Nyugat, 1935. 1. k. 145. 1. 3 Erdélyi Helikon, 1934. 798—799. 1.