Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Tudósítás az új világról - Botka Ferenc: A teljesség felé (Szocialista prózánk útja a Szovjetunióban)

bizony belejátszanak a vágyak és egyes „megszépítő" gesztusok is. A regény mégis az „igaz"-ról ír, és nem a „valódi"-ról, mert szemléletének az egyes részigazságokat meghaladó, mélyebb valóságalapja van: az a távolság, amit szocialista világszemlélet teljessége biztosít. * * * A Doberdóval kezdődő és a Kárpáti rapszódiávsd végződő regényvonulattal a magyar szocialista irodalomnak a Szovjetunióban kibontakozott ága nemzeti, sőt nemzetközi rangot vívott ki magának. Világnézeti megalapozottságát tekintve fel tudott emelkedni a komplex társadalomszemléletig, túljutott a szocialista gondolkodás „gyermekbetegségein": a tézisszerűségen, a jelszavakon, a sematizmuson, a túlpolitizáláson, a csak a munkásosztályra figyelő partikularizmuson — megtanult történelmi folyamatokban gondolkodni. Másrészről azt is megtanulta, hogy ebből a szemléletből kiindulva csak akkor születik magasrendű művészet, ha ki tudja alakítani azokat a „technikai" fogásokat, amelyek igazodnak a művészet évszázados tapsztalataihoz, hagyományaihoz, de egyben meg is haladják azokat; kifejezésre juttatva e világszemlélet új vonásait: a történelmi távlatosságot és az ember, a jövőt hordozó osztály aktív, valóságalakító szerepében való hitet. A szocialista művészet „hogyanjának" e kimunkálásában a Szovjetunióban élt magyar írók egyaránt merítettek nemzeti hagyományainkból és a nemzetközi, mindenekelőtt a szovjet irodalom új, korszerű tapasztalataiból. Műveik ezért kapcsolódnak szervesen a magyar nemzeti irodalom egészéhez, de a szocialista világirodalom széles folyamatához is.