Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)
vedélyes hajszolása jellemez. Kaffka lelki arculatán élesen kirajzolódnak ezek a jellemvonások. A Színek és évek a frissen élő adatok tömegével mutatja, milyen sok szállal kapcsolódik a gyermekkor világához. Erről vallanak az Állomások önelemző és önigazoló szavai: „mindnyájan csak ezt tudjuk igazán jól egész életünkben, az ... otthon-tanultat ; s akik adhatnak valamit magukból, ezt adják legértékesebbül". S mennyire uralkodik ezen az arcon a tágranyitott figyelő tekintet! Visszaemlékező kortársai, ha fel akarják idézni alakját, mély, nyugtalan szeméről írnak. Füst Milán Kaffka-portréján a kínos és aggódó figyelem uralkodik. Tersánszky a pillanat hatását rögzítő íróra emlékezik, akinek „ ... a legközönségesebb mozdulata volt, hogy retiküljéből kikapja noteszét, és gyorsan belefirkálja azon melegen fogant eszméjét". Utolsó orvosa jegyezte fel, hogy halálthozó betegsége idején is állandóan figyelt, érdeklődött a körülötte levők élete iránt, s friss benyomásai máris új regény körvonalait rajzolták ki előtte. 47 A remekmű talán egy teljességgel műbe-foglalt emberi élet. Az impreszszionizmus a Színek és években ennek létrejöttét szolgálta s része van abban, hogy ez a szép regény kora magyarázó tényei nélkül is igaz, élő világot tár elénk. Az író és az irányzat benső kapcsolatait a kor modern magyar irodalmának törekvései is erősítették: Kaffka környezete, a Nyugat köre lelkesedéssel hódolt az impresszionista szemléletnek. 48 A folyóirat gazdag képzőművészeti rovata a rokontörekvést üdvözölte az impresszionista festészet vállalkozásaiban, örömmel számolt be „a magyar impresszionisták és naturalisták" kiállításáról s tájékoztatót adott Gauguin művészetéről. Amikor az induló mozgalom igyekszik megfogalmazni új elképzeléseit, gyakran találkozik az impresszionista törekvésekkel. Szini Gyula a „mese alkonyáról" ír, 49 s a régebbi korok cselekményre épített elbeszélésének szükséges átalakulására figyel fel. Babits Mihály a szenzualizmus új hódításairól számol be s olyan gondolatokhoz jut, amelyek az impresszionizmus szemléletéhez vezetik az írót. „A világ ... nem holmi Ding an sich, hanem közvetlen, érzeteink — írja Szagokról, illatokról című esszéjében. 50 — Aki a világot (vagyis minden érzetet, még a fájdalmasat is, fáradatlanul) szereti és akarja és élvezni tudja (a művészi fogékonyságú ember): annak a változást kell szeretnie: a világ maga, maga az érzet nem egyéb, mint változás". Ady költői nyelvében azokat az elemeket csodálják, amelyekben az impresszionista formanyelv példáit sejtik. Ignotus híres cikkét — A fekete zongorát —• is az impresszionista irodalomszemlélet hatja át. Laczkó Géza pedig — Ady költői nyelvéről írva — már főképpen a „vizionárius" költő stílusnyomaira kíváncsi: „Ö elsősorban vizionárius költő; néha úgy érzi az ember, hogy nincs más érzéke, csak 'nagy, bús szemei', állandóan befelé fordulva sötét-világos új lelki tájakra. Ha gondol, ha érez, ha sejt, — mindig csak lát. .. érzést, gondolatot, sejtést képre fordít, amelyek kiválasztását sajátos költői va47 Füst Milán: Emlékezés Kaffka Margitra. Nyugat, 1928. 2. k. 712. 1.; Tersánszky J. Jenó": Kaffka Margit. In: Nagy árnyakról bizalmasan. 1962.; Dr. J. B.: Kaffka Margit utolsó napjai. Válasz, 1949. 1. sz. január. 48 Baránszky László: Az impresszionizmus irodalmunkban. It. 1938. 105—153. 1.; U. ö.: A magyar széppróza története szemelvényekben. 1937. 269—296. 1.; Rónay György: A regény és az élet. 1947. 267—293. 1. 49 Szini Gyula: A mese alkonya. Nyugat, 1908. 1. sz. 50 Megj.: Nyugat, 1909. 1. k. 240—253. 1.
