Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Felvillanó arcok a harmincas évekből - Czére Béla: Egy önmegvalósítási folyamat első állomása (Gelléri Andor Endre pályakezdő novelláinak motívumrendszere)

vei korábban publikált szimbolizmusának didaktikusabb, allegorikus-parabolisztikus szférájába utalható Meztelenül című írás az „álomruhában" munkába álló, s így az élet realitásaival nyersen-feloldhatatlanul ütköző főhős tragikus létérzésével zárul. „Űj ruhát, új ruha kell az élethez" — fogja fel a realitás parancsát keserűen a főhős. De ez az „új ruha" a halott apjával együtt a föld alá kerül: „A fia pedig egész meztelenül bámult ki az ablakon ..." Más oldalról, a vidék-város ellentét burkában közelíti meg ezt a kérdést az indulat expresszionisztikus képeivel szőtt, de valójában inkább parabola-jellegű A föld című novellett, a Két fiú címen összefogott novellettek egyik darabja, amely a tradíciókat tagadó, lázadó „egoizmusának" éntudatát próbálja felnagyítani. Ezeket a csak lírai nyersanyagként értékes jelzéseket, szimbolikus szférákat magyarázza, s azok valódi, bonyolult konfliktusait oldja fel magasabb szinten a Szabadulás. A nagyon erőteljesen akkcelerálódó gyermekvilág testi-lelki attitűdjét tárja fel mindjárt az elbeszélés nyitánya. („Tizennégy éves voltam, és kék, alkonyodó ég alól szaladtam hazafelé aznap az ágyba: amint ajtónkból visszanéztem, láttam, hogy a hegy összegubbaszkodva, makacsul küzd a sötétséggel, mert néhány fa lombja még villog rajta".) Nem sokat értenénk meg a húszas évek novelláinak világából, ha ezeknek az írásokban valamiféle kamaszkorra visszavetített szerepjátszást látnánk. A Szabadulásban egymásnak feszülő valóság- és álomszférák konfliktusában és katarzisában — az Egy önérzet története is bizonyítja ezt —, a későgyermekkorát s főleg az egész diákkorát alapvetően meghatározó lélektani problémák izzanak fel. Két világ ütközik meg a Szabadulásban. Az egyik a főhős énjétől egyre nyilvánvalóbban távolodó valóság, a másik a pszichikumon egyre erőteljesebben eluralkodó, azt teljesen birtokba vevő álom- és látomásvilág. Az előbb idézett, novellát nyitó mondat kulcsszavai („hegy", „sötétség") mintegy forrásai ennek a hatalmassá duzzadó, az egész valós életet elárasztani készülő álomfolyamnak. Kezdetben úgy tűnik, mintha a reális jelentésükben szólalnának meg ezek a szavak. A sötétséget szemlélve „ajkbiggyesztve" tűnődik a kamaszhős: „Ügyis legyőzik a hegyet". De a hegy esti emlékképe — szülei lefekvés előtti boros, mámoros tánca után — megint az expresszionista dinamikájú, szürrealista montázsokkal pergő álmát juttatja eszébe: „.. .abban úgy megkergettem egy tündérlánykát baltával, hogy sírt. Le akartam vágni a fejét. Ám ez csak ravaszság volt, tulajdonképpen arra akartam kényszeríteni, hogy kis kezével fát hasogasson; belekezdett jajongva, és vér folyt az ujjaiból; könyörögve nézett rám (gyönyörű kék szeme volt), s mindent megtett volna (bontotta a ruháját lefelé), csak fát ne kelljen hasítania". A „vad és durva álom" azonban csak látszólag követi a tényleges álmok szeszélyes, teljesen kiszámíthatatlan montázsokkal villódzó folyamatát. Hiszen a kegyetlenség képe („Le akartam vágni a fejét") valójában csak játékos mozzanat, a „kényszer" az erotikumot, a kibontott meztelenséget hivatott életre kelteni. Az az izgalmas lélektani helyzet, hogy egy nőnek parancsolhat, továbbá a felizzó szexuális vágy és a kozmosz űrjébe zuhanó rémület képsorai — tulajdonképpen ezek a továbbpergő kamaszálom motívumai. Ez a kamaszaikat — „Tizennégy éves voltam, erős és paripákhoz hasonlatos" — azonban expresszív erővel töri át a megsemmisülés vízióját: „Éppen akkor ébredtem föl, mikor fogaimmal és öklömmel rést nyitottam az égbolton". E szilaj, mohó életvágy és erő a mindennapok válságában semmiképp sem tud ezzel a túlfűtött akarással, igénnyel realizálódni. így továbbszövődnek az álomképek: „a sötétséggel küszködő hegy" emléke egy monumentális, makacsul visszatérő erotikus látomássá válik. A hegy lábánál „tíz lábujj" mered elé, a hegy már egy gigantikus méretű meztelen női test, amelyre a főhős lelkes, izgatott turistaként ka-