Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Kortársak - Kelevéz Ágnes: Gulliver újabb utazásai (Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba, Capillária, Szathmáry Sándor: Kazohinia)

legalább annyira meddő és nevetséges Gulliver hasonulni vágyása, mint a nyihahák vagy a géplények világában. Karinthy a regény végén még egyszer viszszájára fordítja gondolatait, hisz kiderül, hogy Gulliver nem is igazán akar hasonulni, azaz nővé válni, hanem csak álruhát ölt, hogy így szabadíthassa fel elnyomott bullok társait. Egyrészt kiderül, hogy előző vágyódása — mely amúgyis lehetetlen lenne •— csupán álcázása egy ellenkező előjelű érzésnek; másrészt visszautal a regény elején lévő történeti fejtegetésre a nők elnyomott helyzetéről, megkérdőjelezve annak igazságtartalmát. A többszörösen fonákjára fordított ítéletek végén a csattanó: Gulliver az eddig elmondottakat szégyellni való ostobaságoknak tartja, és mintha mi sem történt volna, visszatér családjához, és folytatja életét ott és úgy, ahogy abbahagyta. Semmi sem igaz, és minden igaz, és mindennek az ellentéte is igaz. Karinthy sem határozott nemet, sem határozott igent nem mond; ha állít, akkor is tagadva, ironikusan állít. „Határozottan és meggyőződéssel mondom, bizonyos, hogy semmi sincsen úgy. Ez az egyetlen tétel, amiben fanatikusan hinni szabad és amitől eltántbrodni bolondság: minden másképp van."

11 fogalmazza meg Karinthy. Az abszolút értékeket kereső, de azt nem találó bizonytalanság érhető tetten ebben a negatív komponálási módban, mely maximálisan kihasználja a Gulliver-történet által nyújtott lehetőségeket a különböző nézőpontok és értékelések ütköztetésére. Szathmáry Sándor Kazohiniájában már nem találunk ilyen bonyolult viszonyítási rendszereket, pedig saját véleménye szerint is, és regényét vizsgálva is érezhetően nagy hatással volt rá Karinthy. Szathmáry regénye az egész emberi társadalom metszően éles, szatirikus, ironikus kritikája. Ö is szigorúan alkalmazkodik a Gulliver-történet kereteihez. Gulliver — megint csak a kor átlagembere — utazása során előbb a hinek, majd a behinek társadalmában tölt hosszabb időt. A hinek országa. Kazohinia az emberi lét tiszta valóságát ismerők országa. It't az emberek tökéletes, természetnél fogva megbonthatatlan rendben élnek, ahol érzelemnek, emberi értelemben vett kultúrának, művészetnek, szórakozásnak nyoma sincs. Ezt a világot a „kazo" kormányozza, amely „nem törvény, nem szokás, hanem maga a kozmosz valósága". A hineknek ebben a tiszta, ésszerűségen és célszerűségen alapuló országában — a régi bevált séma szerint — komikusan hatnak Gulliver beidegződött szokásai. Amikor Gulliver Kazohiniába érkezik, az első hint mély meghajlással és sapkalengetéssel köszönti. „Meglepetten láttam azonban, hogy az uraság nem fogadja köszönésemet, ellenben zavartan nézi a kezemben feléje nyújtott sapkát Nagy nehezen tudtam meg jelekből, hogy azt hitte, neki akarom adni a sapkámat." A mindennapi élet összefüggő és bonyolult konvenció-rendszerének hagyományon alapuló esetlegessége a hinek világában, a puszta rációval szembesítve abszurddá növekszik. Nemcsak a szokások, hanem a társadalmi, gazdasági élet formái is nevetségessé válnak a hinek világában. A pénz a hinek számára teljesen felesleges, érthetetlen fémdarab, a túltermelési válság, a törvényhozás teljes képtelenség. Értetlenül fogadják, mikor Gulliver elmeséli a temetés szertartását; minek a fekete ruha, miért gyertyával világítanak, mikor a villany jobban ég, miért vágják le a virágot, ha elszárad. Ök, a hinek a halottat célszerűségi szempontból nézik, minden szervét, részét feldolgozzák, hasznosítják; egy atom sem vész el belőle. Gulliver egy alkalommal elkezd udvarolni egy hin nőnek. Beszél neki 11 Karinthy Frigyes: Heuréka 1975. 180. 1.