Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Kortársak - Kis Pintér Imre: Füst Milán: A feleségem története

tatlanul lefokozza is a dilemma morális feszültségeit. Ez a rész formailag is sokban aránytalan: megbontja a regény eddigi feszes szerkezetét. De „csoda" voltában is logikus záróakkordja Füst Milán kérdésfelvetésének, amint problematikusságával is a teória kiteljesedése, Füst Milán harmadik alkotó-periódusának bizonyosságai felé mutat. Gondolatiság és improvizáció Hogy Füst művészete a gondolat és érzelem ellentétes végleteiből, szélsőséges hatásaival építkezik, azt úgyszólván minden méltatója szóvá tette. „A vizionárus lélek és e tudatos intellektusnak ez a kettőssége mindig jelen van Füst munkáiban" — írta Kassák Lajos (Nyugat, 1927. 2. k. 280. 1.). A feleségem története ontologikus dilemmájával, parabolikus hangsúlyaival, a Füst Milán-i gondolkodás úgyszólván minden lényeges konklúziójára kiterjedő, határozott válaszaival szintén koncentráltan gondolati fogantatású mű — mégis olyan, amelynek fételességét a regényforma érzelmi evidenciákká tudja lobbantani. Olyannyira, hogy Bori Imre szerint: „Füst levonta ugyan bölcseletének esztétikai következményeit, de a gondolati általánosításnak elvontabb szféráit nem ostromolta meg ... A feleségem története nem filozófiai regény, még ha filozófiai megközelítés nélkül szépségei rejtve maradnak is."

12 Szerintünk a gondolatiság, a Füst-próza legfontosabb megkülönböztető jegye, s ha A feleségem történetében takartabban munkál, az éppen az alkotó művészi erejét dicséri, az egész Füst-prózának azt a kivételes és úgyszólván egyedülálló pillanatát villantja fel, amikor Füst Milán kiinduló gondolatélményéhez egyenrangú esztétikai szférát tudott felvonultatni; olyan regénystruktúrát, amely önmaga eszközeivel is érvényesen képviseli az író eszméit, s amely éppen ezért lehet szerves, homogén műalkotás. A regényíró Füst Milánnak talán legfőbb művészi törekvése, hogy a gondolati és az esztétikai szféra fedje egymást, hogy Störr érzékletes, átélhető emberi helyzetei egyben maradéktanul „törvénytszabó" helyzetek legyenek, „az" ember léthelyzeteit társítsák.

13 Ebből a törekvésből ered Füst Milán regényépítésének különössége, újszerűsége is. Rokon ihletű mű A feleségem története előtt — úgy tűnik — Az ember tragédiája, s ez is dráma. Nem véletlen a róla szóló önvallomás: „a Hamleten kívül ez a könyv volt reám legnagyobb hatással életemben. Gondolataim alapépítménye lett".

14 S tegyük hozzá: nemcsak a dezillúziós hangulati-eszmei közösség okán; Störr kapitány története is — láttuk — a Tragédia antitézises szerkezeti elvét követi. Bárhol vágjunk is tehát a regény szövetébe, mindenütt a gondolati összpontosítás és a spontán érzékletesség egymást egyenrangúan feszítő, dramatizáló hatáseffektusaival találkozunk. A störri létérzés paradoxonos természetét, a regénycselekménynél is inkább kibontja és hitelesíti művészileg az a feszültség, ellentét, ami a mélyítő elvonatkoztatás és az improvizatív könnyedség között, szinte a priorian adott a megformálás valamennyi szférájában. Legkevésbé szerencsés a gondolatiság, amikor közvetlenül, esztétikai funkció nélkül, vagy éppen azt helyettesítendő jelentkezik: Störr esszéisztikus töprengéseiben, ame12 Bori Imre: i. m. 127. 1. 13 Füst Milán: Látomás és indulat a művészetben. 1963. 398. 1. M Füst Milán: Emlékezés kétféle nevelőmről. In: Emlékezések és tanulmányok. 1967. 217. 1.