Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Kortársak - Kis Pintér Imre: Füst Milán: A feleségem története

hangsúlyosak és szélsőségesek karakterének intellekt'uel-moralista tartalmai is. Már-már mániás becsületességét minden külső jellemzésnél közvetlenebbül, érzékletesen állítja elénk az az eszeveszett nyomozás, amit Störr Lizzy hűsége ügyében végez. Nem egyszerűen szerelmével érvel, hanem igazságaival; azt, hogy az asszony nem szereti — el tudná fogadni, de hogy hazudik neki — soha. Störrt éppen rendíthetetlen moralitása, pontosabban: morális elszántsága viszi a csapdába, s kényszeríti — számára a leginkább felfoghatatlan paradoxonként — amorális cselekedetekre is. Az, hogy logikával akar egy érzést igazolni, hogy egyértelmű döntést, erkölcsi garanciát vár Lizzytől. S más oldalról, de hasonló nyomatékkal példázzák a morális igényességet Störr kudarcai is. Űtja megalázó helyzetek sorozata is: nemcsak Lizzy, Miss Borton, Madelaine, még — akit joggal megvet — Kodor is megszégyeníti. Esendő ember is, aki a maga szabta magas normákat bőven megszegi, de akinek mégis mentsége a szándék tisztasága, s a következmény megszenvedése. Jóhiszeműsége, s hogy konfliktusa minden, számára felmerülő megoldás-lehetőségét' legjobb tudása szerint végigpróbálta: Störrt szubjektíve feddhetetlenné teszik, életét summázva elmondhatja: „S ez minden, mert több egy embertől úgyse telik". Hogy e mondat a regény végén ekkor már az olvasó számára is művészi evidencia — jelzi igazán Füst Milán tehetségének a nagyságát, hiszen e hitelesség sugalmazza kényszerítő erővel, hogy Störrön kívül van a hiba, s a teljesség illúzióját társítva a tényszerű valóságon túli, elvontabb síkokra is kiterjeszti a figura érvényességét. „Mert nagyobb ez az ügy, mint ami belefér a kis fejetekbe". Végül is Störr karakterének alapvető, legmélyebbről meghatározó vonása, ami az alakot jelképessé, parabolikusán sokértelművé növeszti: a teljességigény. Konfliktusa megszüntetésére, a személyiség belső egységének, „béké"-jének megteremtésére irányuló konkrét erőfeszítései attól válnak jelentőssé, hogy Störr önmagán át a világot akarja megérteni. „Mintha ki kellene kóstolnom a mélyét mindannak a keserű kétségnek, amelyet magamban gyerekkorom óta hordok: hogy nem értem, és nem is ismerhetem ezt az életet egészen." Az egészen itt a hangsúlyos szó, jelzi a kérdésfelvetés kiélezettségét, hogy e küzdelem végső tétje az élet megismerhetősége: a racionalista-humanista világrend eszméje. Törekvése ugyan eleve kudarcra ítéltetett, hiszen lénye ellentétes tartalmaiban voltaképpen az író világképének antinomikus természete tükröződik, mégis az a fehérizzásig hevített, megszállott szenvedély, amellyel a kapitány újra és újra vállalja a céltalan harcot: tragikus pátosszal is a felelős emberség, értékes létezés már-már didaktikusán tiszta helyzeteit fogalmazza. Störr végig úgy érzi: „valami retteneteset akarok én, csakhogy elégtelen vagyok ehhez"; holott, ha Störrnek egyáltalán van drámai vétsége, a nagysága az. A teljesség vonzásában élő, kompromisszumot nem ismerő lélek sajátos aránytalansága, praktikus alkalmatlansága. Olyan ember, aki az életét is felteszi arra, amit csinál: kicsiségre, nagyobb ügyekre egyformán; aki amit kezd végig csinálja, ha belepusztul is. S ismét, összhangban a figura külső valójával: a szárazföldre szakadt tengeri „medve" (ahogy Lizzy becézi) suta darabosságával, megható-komikus Don Quijote-i esetlenségével. Störr dilemmája Látható, hogy A feleségem története áttételesen, sajátos művészi eszközeivel a modern művészet talán legáltalánosabb, mindenesetre központi dilemmáját idézi fel: az ember és a világ diametriális szembekerülését. A rémképpel