Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
A varázslat műhelye (Krúdy-problémák) - P. Macht Ilona: Egy album képei (ötven év ötven kép tükrében)
láda elpusztulása a második világháborúban. 7 De más Krúdy-felvételek sorsa is kísértetiesen egyezik az előbbivel. Bródy Bella szóbeli közlése alapján a Bródy-családnál egykor található Krúdy-képek, „Gyula bácsi" képei a házukat sújtó bombatalálatkor semmisültek meg. Számolnunk kell azoknak a képeknek is végleges eltűnésével, amelyeket Krúdy maga adhatott lapok, újságok számára valamely írásához vagy róla szóló cikkekhez illusztrációként. Ezek a fotográfiák a szerkesztőségek fiókjaiban, papírhalmazaiban tűntek el, valószínű, hogy örökre. A barátoknál, ismerősöknél levő képek nem pusztultak-e el az illető halálával? Vajon hány hölgy őrizhetett, rejtegethetett egy-egy Szindbád-arcot sárguló fényképeken, vagy újságkivágaton? 8 Érdeklődtünk az egykori barátok, ismerősök családtagjainál, azonban a válaszokból —• az emlékezésen kívül — konkrét anyagra, a számunkra fontos fényképek létére és hollétére nem derült fény. Krúdy befeléforduló egyénisége, valódi énjének rejtőzködése, tudatosan vállalt magányossága, ugyanakkor reprezentatívnak nevezhető életmódja (lóverseny, kártya, nők), a nem polgári keretek közé szorított életforma nem kedvezhetett a nyilvánosság elé lépésnek azzal a módjával, amelyet a kamerával rögzíthető valóság „tényszerűségének" nevezhetnénk. A legtöbb Krúdyról készült felvétel riportkép vagy amatőrfelvétel, melyek egy adott szituáció rögzítését szolgálják. Sajnálatos módon azok a felvételek is, melyeket kiemelhetnénk az alkalomszerű, mindennapos fotózás köréből és a művésziesebb ihletésű felvételek közé sorolhatnánk, valójában egy remek iparos szintet tükröznek. Ha végigtekintjük a jó portréknak minősülő felvételeket, hamar beláthatjuk megállapításaink igazát. Az egyetlen olyan fotó, amely valamiképpen túllép ezen a kiváló iparos szinten —• Diskay 1925-ben készített, lehajtott fejű Krúdy-portréja, a 31. sz. kép, mely teljes őszinteséggel tárja elénk Krúdy egyéniségét. A portrék sorából kiemelhetjük még Révész és Bíró felvételét: a 12. sz. kép a Szindbád-novellák nagysikerű írójának fényképe érett férfikorából; ez az egyik legismertebb Krúdy-kép és szintén a művészies hatású felvételek közé sorolható. A kép több kivágásban ismert. A portré erénye, hogy sikerült az írót kissé oldalra tartott fejmozdulatában (melynek egy gyermekkori baleset az előzménye) igen kifejezően ábrázolnia. Mint említettük, sok felvétel köszönhető a húszas években meghonosodó fotoriportázsnak, a bulvárlapokban megjelenő képes cikkeknek, riportoknak. A nagyközönség egyre bővülő érdeklődési köre jellemzi ezt az időszakot, amikor is az újságolvasók zöme nem akar elmélyedni az írott sorok között, hanem a világ eseményeit mind gyorsabban s könnyebben akarja tudomásul venni. A gyors áttekinthetőség egyik eszközévé válik a fotó, a képes beszámoló a sztárok magánéletéről, vagy épp az írók műhelytitkairól, életkörülményeikről. 7 Erre az eseményre utalt Krúdy Ilona, az író ma is élő húga, egy beszélgetésünk alkalmával. Tőle kapunk leírást egy elpusztult fotográfiáról is: „Mikor Gyula leérettségizett, akkor elvitték őtet a szüleim a Tátrába. Volt is fényképük. Nem mutattam én azt a fényképet? Apám, anyám ülnek együtt, turistabot a kezükben és Gyula mellettük áll. Akkor a relikviák között volt és elveszett. Igen, ezt kapta jutalmul Gyula az érettségi után, hogy megmutatták neki a szüleim a Tátrát." (Tóbiás Aron: i. m. 477. 1.) 8 A Rózsavölgyi-házban él a Krúdy-novellák egyik nőalakja, aki még ma is büszkén emlékezik Krúdyhoz fűződő kapcsolatára. De titkukból csak annyit árul el, amennyit az író Is megírt egyik Szindbád-novellájában. Emlékezete szerint ő is őriz egy Krúdytól kapott fotográfiát. Kértük a képet. Sajnos nem került elő.
