Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
A varázslat műhelye (Krúdy-problémák) - P. Macht Ilona: Egy album képei (ötven év ötven kép tükrében)
Ahogy a megjelenő írások, művek számára az előzetes ismertetésre szükség volt, hasonlóképpen szükségesnek látszott, hogy — az üzlet kívánalmainak megfelelően — fényképekkel, illusztrációval is növeljék az illető személyiség iránt megnyilvánuló érdeklődést. A legismertebb korabeli bulvárlapban, a Színházi Életben számos Krúdy írással, interjúval találkozhatunk. Sok esetben az itt megjelent képeket kell felhasználnunk más forrás híján, ugyanakkor be kell látnunk, hogy a rossz minőség ellenére az ikonográfiában szereplő riportképek és az amatőrfelvételek természetesebbnek, emberibbnek tetszenek, mint a műteremben beállított, nagy rutinnal készített felvételek. A húszas évek elejére a fényképészipar általános válsága (a válság okai közt nevezhetjük meg a középosztály életszínvonalának jelentős csökkenését, a fényképésziparosok valutáris és nyersanyag-behozatali nehézségeit), a nagyközönség elidegenedése a fényképészipartól volt jellemző. A gazdasági helyzet stabilizációjáig a magyar fotográfiának is vészterhes napokat kellett átélnie. A későbbi időszak már kedvezőbb jeleket mutat a fotográfia fejlődésében, mely a húszas évek végére példátlan technikai és etikai változáson esik át. Űj műfajokat teremt, a riportfényképezés említett nagyfokú fejlődése mellett megteremtődik a széles körű amatőrfotózás. A fényképezés fellendülésének kedvez a magasabb értelemben vett művészi fotográfia iránti szükséglet növekedése, akár a portréfotózásban, riportfotókban, zsánerképekben. A fénykép az élet minden alkalmakor szerepet játszik. A közélet eseményeit rögzítő kamera, a szórakozást megörökítő családi albumokba kerülő amatőrkép, vagy a fényképész által készített fotó nem fényűzési cikk többé, hanem a hétköznapi élet tartozékává válik. A fénykép szükségletté, mindennapos fogyasztási cikké lesz. 9 A Krúdy fényképeket feldolgozó ikonográfiái rész ötvenegy felvételt tartalmaz. Külön képeknek számítottuk az azonos időben, azonos helyen felvett, de eltérő mozdulatú felvételeket. Ikonográfiailag ezeket a képeket variánsnak tekinthetjük, a felvételek szempontjából azonban mindenképp önálló képek, ezért ezeket mi is önálló tételként szerepeltetjük. Az egyes felvételeket sorszámmal láttuk el, ezek a feltételezett kronológiai sorrend szerint követik egymást. A képekre vonatkoztatható információkat a sorszámmal ellátott tételek tartalmazzák. Egyes csoportképekből kinagyítottuk a Krúdyt ábrázoló részletet, és azt a teljes fénykép mellett, betűjellel ellátva közöljük. A képek keletkezési idejének meghatározása sok esetben okozott gondot, mivel hiányos, vagy ellentmondásos adatok álltak csak rendelkezésünkre, illetve 9 Érdekes értékes információkat találunk Szép Ernő Krúdy Gyulához írt, húszas évekből datált néhány levelében egy előttünk ismeretlen Krúdy arckép történetére vonatkozóan. Szép Ernő bécsi, majd más városokban töltött emigrációs éveiben — így próbálván a barát hiányát némileg ellensúlyozni — sürgetően kéri Krúdyt, hogy küldje el neki arcképét: „küldjél magadról egy vasúti jegyből szakasztott fotográfiát, el akarom tenni azt idegenben . . ." (1920. okt. 22.) Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád. 1975. 80. 1.). A képküldési akció kölcsönösnek látszik. Egy másik levél alapján: „Néhai Ernődről is küldök képet, most csináltatom. Kevés haja van már, évei nőnek veszedelmesen." (1921. febr. 3.) (Krúdy Zsuzsa: i. m. 81. 1.). Majd újabb, sürgető kérések jönnek: „Kérlek küldd el a fotográfiádat hadd csókoljam meg mikor fájdalmasabb csókot kívánok a nőstény csóknál. Akármilyen olcsó kis fotográfiát küldhetsz, ismerlek, megismerlek. (...) A fotográfiákat szigorúan kikötöm. Már tegnap szeretném megkapni." (1921. ápr. 25.) Krúdy Zsuzsa: i. m. 83—84. 1.) Majd — úgy látszik, Krúdy nem tudott ellenállni az ostromnak — hírt kapunk a fénykép „felhasználásáról" is. „Fotográfiám egy-két hét alatt megy, s a Zsuzsiakét addig is szorgalmasan követelem. A Te képed előtt imádkozni szoktam." (keltezés nélkül) (Krúdy Zsuzsa: i. m. 86. 1.) Ezek a levélrészek nemcsak a két író szoros barátságát fedik fel, de kifejeződik bennük a fotográfiának a mindennapi élethez való tartozása is.
