Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A varázslat műhelye (Krúdy-problémák) - Kemény Gábor: A stílus születése és halála (Állandóság és változás Krúdy prózájában)

találjuk. Elsőként talán az elzsongítóan monoton, de épp egyhangúságával ha­tásos prózaritmus vonja magára a figyelmünket: minden bekezdés ugyanazok­kal a szavakkal kezdődik („De jó lett volna ..."), s utána halmozott főnévi ige­nevek (élni, járni, muzsikáltatni, épülni, ismerni, eltölteni, éldegélni, utazni) va­rázsolják elénk a reformkori Pest-Buda hangulatát, azt a talán csak Krúdy lel­kében élő álbiedermeier miliőt, mely ebben az időben oly sok novellájában és cikkében megjelenik, a világháborús „felfordulás" kontrasztjaként. Sajátosan krúdys a mondatszerkesztés is: lazán egymás mellé rendelt tagmondatok soroza­tából épülnek fel a terjedelmes összetett mondatok. Az első két bekezdésben a fő­mondathoz (a)mikor kötőszóval bevezetett halmozott mellékmondatok csatla­koznak ; a továbbiakban a distanciát jelző főmondat—mellékmondat szerkezet átadja a helyét az egyenrangú főmondatok halmazának: a jelen képén áttűnik és eluralkodik a múlt. Szinte erőszakkal kell aztán magát visszatérítenie az 1916-os Budapest valóságába: ezt fejezi ki a mondatszerkezet síkján a mondat hirtelen megszakítása, lezárása és az új mondatnak kötőszóval való indítása: „De jó lett volna a régi, boldog, békés és naiv Magyarországban éldegélni és forsponton utazni húsvétkor tavasz-zöld mezőkön. És manapság csak néha visz­szatérni,..." stb. Felvillantja ez a szövegrészlet a Krúdy stílusára oly jellemző briliáns szóképeket, hasonlatokat is (tavasz-zöld mezők; a húsvéti reggelnek olyan illata volt, mint a fiatal nők hajának), bár a képalkotásnak itt nincs struktúraszervező fontossága. Annál nagyobb szerepet játszik az archaizálás, mely régi és ritka szavak, szerkezetek alkalmazásában (maszkabál, redout, be­szély, forspont; vmin épülni; stb.), régies raghasználatban (farsangban, Magyar­országban) s múlt századi atmoszférát sugalló nevek (Patikárius, Nagy Ignác, Vörösmarty úr) felsorakoztatásában nyilvánul meg. Ezeknek az állandó vonásoknak a megléte azt a benyomást kelti az olva­sóban, hogy a Krúdy-stílus valamilyen homogén, egységes egész, „monolit tömb", amely körülbelül az első Szindbád-novellák idejére véglegesen kialakult, s utána már nem, vagy csak alig változott. Ezt a látszatot erősíti az eddigi Krú­dy-irodalom is, mely a „gordonkahang'-metafora jegyében statikus és kissé sematikus képet fest Krúdy stílusáról. Leíró módszerrel „dolgozza fel" költői nyelvét, s inkább leltárszerű összegyűjtésére, mintsem fejlődésükben, funkció­váltásaikban való bemutatására törekszik az egyes stíluseszközöknek (nem kivé­tel ez alól az én Krúdy képalkotása című könyvem [1974.] sem). Pedig a Krú­dy-stílust éppúgy a szinkrónia és a diakrónia, a folytonosság és a megszakított­ság ellentmondásos egységében kell tanulmányoznunk, mint bármelyik más hosszabb életpályát befutott írónk oeuvre-jét. Krúdy nyelvére nemcsak a „gor­donkahang" homogenitása jellemző, hanem a stíluskorszakok egymásutánja, az állandónak tűnő hang és stílus történeti módosulásai is. Ez a stílus is megszü­letett, fejlődött, beérett, felbomlott és meghalt, mint minden organizmus. Kelet­kezésében és fejlődésében (diakronikusan) kell tehát vizsgálnunk, vagy legalább­is így is. Módszerként a Szabó Zoltántól sürgetett történetivé fejlesztett stílus­jellemzés kínálkozik. 2 Csakis így derülhet fény a Krúdy-stílus konstans és vál­tozó jegyeire, állandóság és változás dialektikájára. S ha majd kirajzolódik előttünk az egyéni szépírói stílus története, kísérletet tehetünk arra, hogy ezt a fejlődésében megragadott költői nyelvet beiktassuk a nemzeti irodalom stí­lustörténetébe, sőt az egykorú világirodalmi körképbe is. Cikkemet szerény elő­tanulmánynak szánom ehhez a munkához. 2 V. ö.: Szabó Zoltán: Kis magyar stílustörténet. Bukarest, 1970.

Next

/
Oldalképek
Tartalom