Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Tverdota György: Ady öröksége József Attila életművében
Adyt, de utánzását súlyos hibának minősítették. 26 A Nyugatban ugyan felbukkant egy olyan álláspont is, amelyik megkülönböztette Ady tanítványait epigonjaitól, de ez a megkülönböztetés kidolgozatlan, kritériumok nélküli maradt, nem volt meggyőző. Akire hivatkozott, Rozványi Vilmos, nem adott okot arra, hogy módosuljanak az Ady-követés terméketlenségéről kialakult nézetek, és így azok mindvégig háttérben maradtak az Ady-epigonizmus kárhoztatása mögött. 2 ' Az Ady-epigonizmus elleni harcnak egészében véve — mint az Adykultusz elleni küzdelemnek általában — nem volt Ady-ellenes éle, mégis, itt is elbújt (vagy elbújhatott) egy olyan véleményárnyalat, amely Adyért tanítványain állt bosszút. A belső alternatívák egyik csoportja a nyugatos Ady-kritika problematikája köré rendezhető. Az ,,Ady-kritika" két eltérő értelmezését használjuk az alábbiakban. Először a kritikai megjegyzéseknek azt a csoportját nevezzük Ady-kritikának, amelyek részben vagy egészben kétségbe vonták Ady költői nagyságát, művészi értékeit. Az ilyen értelemben vett Ady-kritika legzajosabb eseménye Kosztolányi hozzászólása volt az Ady-revízióhoz. Gyökerei azonban egészen a kezdetig nyúlnak vissza. Jelenlétével a IVi/ugatban mindvégig számolnunk kell. Az effajta totális kritika hangadói közé tartozott eleinte Babits, akinek ilyen irányú tevékenysége ma újra viták középpontjába került. 28 Ritkábban emlegeti az irodalom Karinthynak a Nyugat első Ady-számában megjelent írását, amelyben a szerző azt fejtegette, hogy Adyban nem a költő az igazán nagy, hanem az Ady-jelenség. Az Ady-karrier az, ami vonzó és lenyűgöző. 29 Ezt a gondolatot Kosztolányi a húszas évek elején felelevenítette, amikor az Ady-életmü tiszteletét az Ady-legenda csodálatával helyettesítette. 30 Mint ahogyan a totális Ady-kritika formáját tekintve kezdetben az Adykultusz és az Ady-epigonizmus bírálata mögé húzódott, úgy burkolózott eleinte egy másik, Adyra nézve ártalmatlan kritikai eljárás leplébe is. Vizsgáljuk meg az Ady-kritikának ezt a másik értelmezését! A Nyugatban kialakult egy olyan konvenció, amely szerint a nyilvánosság előtt Ady nagyságát nem illett kétségbe vonni, nem lehetett tagadni, hogy a Nyugat legjelentősebb vállalkozása, majd öröksége az Ady-életmű. Ez a körülmény nem jelentett — mint lát26 Tóth Árpád: Babits műfordításai. („Pávatollak"). Nyugat 1920. 212—215. 1. — Szívós Zsigmond: A diadalmas élet himnusza. (Vér Andor első verskötete). Uo. 1921. n. 1207—1208. 1. 27 Haraszti Zoltán: Rozványi versei. (Virrasztók). Nyugat 1920. 1059—1062. 1. — Hordósy Iván: Debreczeny Dezső: A hadifogság költője c. cikkében (Uo. 1921. II. 1123—1125. 1.) is kísérlet történik arra, hogy Debreczenyt Ady-követéséért a közönséggel megkedveltessék. — Tóth Aladár ugyancsak pozitívumként említi az Erdélyi József műveiben kimutatható Ady-hatást: Erdélyi József. Uo. 1924. II. 623—629. 1. — A korábbi írásokban, pl. Schöpflin Aladár: Az új magyar irodalom c. tanulmányában (Huszadik Század 1912. 624—644. 1.) még gyakrabban hangsúlyozzák Ady pozitív hatását nemzedékében, úttörő szerepét az új érvényre juttatásában. 28 A Gál István, Rába György, Melczer Tibor, Erki Edit, Komlós Aladár, Eörsi István részvételével az Élet és Irodalom, valamint a Napjaink hasábjain 1976-ban folytatott vitákra itt csak utalunk, mert a szemben álló felek mindegyike elismeri a tényt, ami számunkra egyedül fontos: Babits Adyról szóló, rá utaló írásaiba vagy megjegyzéseibe kezdetben beszüremkedtek olyan fenntartások, amelyek a költő művészi rangját vonták kétségbe vagy kissebbítették. Nem kétséges az sem, hogy — joggal vagy jogtalanul — Babits számos megnyilatkozását a kortársak ekként értelmezték. (L. pl. Hatvány Lajos: Ady világa c. művében. Wien, 1924. Pegasus.) Egy részük helyeslően, egyetértőleg. 29 Karinthy Frigyes: Ady Endréről. Nyugat 1909. 560—562. 1. — Földessy Gyula: Ady Endre. (Tanulmány és ismertetés) c. írásában (Klny. a Huszadik Század 1919. évfolyamából) mint modern irodalmi körökben elterjedt véleményre emlékszik vissza arra, hogy a Nyugat Ady-számának szerzői túlbecsülik Ady jelentőségét. 30 Kosztolányi Dezső: Legenda. Nyugat 1923. II. 541. 1. -- Szavak. Uo. 1922. 768—769. 1.
