Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)
ban a versanyag csak 1913 február végén vagy március elején került nyomdába, közvetlenül az előtt, hogy Ady Maria-Grünbe utazott gyógyítkozni/' 0 Bármi indította is a költőt arra, hogy az 1912-ben született verseit összegyűjtő kötet végleges lezárásával újév után mintegy két hónapot várjon, és bevegye az ebben az időben született 14 újabb versét is, eredeti szándéka szerint a Politika és Szerelem címmel megjelent költeményével (alcíme: Készülő verseskönyvem prológusa) kívánt pontot tenni a végéhez közeledő év verstermése után. 1912 végén tehát ismét úgy érzi Ady, hogy ennek a magyarság történelmében s az ő személyes életében egyaránt eseménydús és nagyjelentőségű évnek termése a kötet élén álló összefoglaló vezérverset igényel. Mit hozott ez az év, hogy újból megérik ez az igény? Miken alapszik az alkotói út fordulatának tudata? Az év februárjának közepén Ady egészsége annyira megromlott, hogy több hónapra a Városmajor Szanatórium lakója lett. Ezzel egyidőben súlyos alkotói válságon megy keresztül. 1905 óta először fordul elő, hogy több mint két hónapig (január 16-ától március 26-áig) egyetlen verset sem publikál. Az is megfordul fejében, hogy teljesen fölhagy az írással/' 1 Hamar fölismerte, hogy ebből a válságból csak költői — mi pedig hozzátehetjük: és a velejáró világnézeti — megújulással lábolhat ki. „Édes Ernőm," — olvassuk Osvátnak még február közepe előtt írt levelében 42 — „ha megveszek is, nem tudtam idáig megírni a verseimet. Mert e versnek nagynak s még Adyhoz mérten is újnak kell lenni. Ha estig van időm a kísérletezésre, telefonálj . .." Erőfeszítései csak jó öt hét múltán jártak sikerrel. A Galilei Kör márciusi ünnepére írt verse, az Űj, tavaszi seregszemle sorai az alkotói krízisén úrrá lett művész diadalérzetéről is tanúskodnak. A sodró lendület keltette benyomással ellentétben ez a ditirambikus költemény sem hirtelen szakadt ki alkotójából, hanem küzdelmes munka, kudarcokkal járó nekifutások eredménye volt, s az „utolsó percben" készült el/' 3 Mindenesetre vele kezdődött Ady Endre életének legnagyobb szabású önmegújító programja 1912 tavaszán. Pár hónap alatt ezt a programot a versek egész sora fogalmazta meg: a Vérmuzsikás, csodálatos harc, a Száz hűségű hűség, az Űj, virágos ifjúsággal, A veszélyek Istene, A visszajáró Májusok. Az életrajz eseményeinek természetéből fakadó véletleneken túl „a Sohasem-Nyugvás szent nevében" (A visszajáró Májusok) készített megújulás és mindent újrakezdés programjába illeszkedik bele az Elbocsátó, szép üzenet is. Nagyon igaza van Király Istvánnak, amikor a korábbi értelmezésekkel szemben nem a kegyetlen szépséget, a zseni asszonyalázó, gyilkos gőgjének monumentalitását állítja a vers elemzésének középpontjába, hanem a múlt kötöttségei alól 40 Több oka is lehetett a késedelemnek. A magunk szerelme 72 verséből (a Beszélgetés a boszorkánnyal két részét, mivel külön jelentek meg, kettőnek számítva) 1913. január l-ig 58 volt készen. Ezt a számot Ady kevésnek tarthatta egy önálló kötethez. Az 1912. évi verstermés számszerűen viszonylag csekély voltát azonban csak akkor értékelhetjük helyesen, ha figyelembe vesszük a január közepétől március harmadik hetéig tartó verspublikációs szünetet, valamint azt, hogy június végétől november végéig Ady alkotó energiájának jelentős részét szentelte az 1248 sorból álló Margita élni akar írásának. — A magunk szerelme kiadását késleltethette Ady megrendült egészségi állapota is 1913 elején. (Vö. Ady Lajos: i. m. 165—166. 1.; Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. Bp., 1942. Béta K. 213—215. 1. (A sajtó alá rendezéssel járó munkát végül Földessy Gyula végezte el.) (Vö. a 32. számú jegyzettel.) 41 Vö. Földessy Gyula: Újabb Ady-tanulmányok. 78. 1. 42 Feljegyzések. 293. 1. 43 Földessy Gyula: I. h. (A visszaemlékező az időpontra nézve téved, március helyett áprilist ír.); Kozocsa Sándor: Ady-emlékek. Magyar Könyvszemle 1969. 4. sz. 390. 1.