Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)
(fölszabadulni kész akaratot és a kicsinyesség elleni indulat pátoszát 4 ''). Ez a pátosz mondatja Adyval A veszélyek Istenében, hogy „kergés helyett hős célba tekint" és „nem magáért gőgöli magát". A Lédát elbocsátó üzenet igazi „üzenete" sokkal több, mint a kapcsolatban részes férfi és nő személyes sorsa. Küldőjében ráismerünk a népe sorsát döntésre vivő idők követelményeihez fölnőni kívánó költőre, aki legszemélyesebb ügyeit is azzal a meggyőződéssel éli át, „hogy valakije voltam egy vagy-vagyos náció sors-fordulásának". 45 1912 tavaszától az ország politikai életének eseményei reális alapot adtak ehhez a forradalmi tartalmú pátoszhoz. A Szent Lélek karavánja ciklus csaknem valamennyi darabját egy-egy pontosan azonosítható politikai esemény ihlette. Ha „aktuális versek"-ként ilyen magasrendű és maradandó lírai alkotások egész sora születik, akkor ez tanúbizonyság egyrészt a konkrét történés által mindenkor mozgásba hozott művészi világkép teljessége mellett, amely ezeket a közvetlen ihletforrásokat sorozatosan képes a nemzeti sorskérdések tükrévé szélesíteni, de egyben tanúsítja az eseményeknek az ország életére nézve valóban sorsfordító jelentőségét is. A fentiekben a legfőbb vonásokra redukáltan jeleztük, hogy mennyire mozgalmas volt ez az év mind politikai eseményekben, mind pedig Ady személyes életét tekintve. „A múlt esztendő volt életem legmeghurcolóbb, legveszélyesebben válságos esztendeje. Szakítottam, kerestem, csalódtam, kínlódtam, kétségbeestem ezer embernek valót" — írta Boncza Berta újévi jókívánságait megköszönő levelében. E nyugtalan éve végén mérleget készít: képes volt-e rá, hogy a sorsdöntő történelmi pillanat követelményeinek szintjére emelkedjék, át tudta-e hasonlítani személyes élete legbensőbb ügyévé ezeket a követelményeket? Áttörte-e vajon a Holnapra gyógyuló bánat emlegette „örökös, zárt határosság" korlátait, tudott-e élni úgy, ahogy az idők kívánják: „tágabban, mindig szabadabban"? Ezeket a kérdéseket fogalmazza meg a cím említette két életszféra összefüggésében és nagyon plasztikusan a később vezérverssé lett Politika és Szerelem harmadik szakasza. Akár mottója is lehetne ez a strófa a demokratikus mozgalmak 1912 tavaszától a következő tavaszig tartó fölívelésével párhuzamosan Ady költészetében kibontakozó alkotóperiódusnak: Tudok-e még nádor-választó Kisúr ősimmel szólni makacsul S tudok-e még asszony után rohanni Szavakon és gyűléseken túl Vágyva-robogva, keresztül-kasul? A magunk szerelme valamennyi versét és a Margita élni akar verses históriát e kérdésre adott, sokszor egymásnak ellentmondó vagy egymást kiegészítő, erősítő vagy tagadó válaszoknak tekinthetjük. Maradjunk azonban egyelőre a kérdéseknél. Kérdések formálják ki a vers gerincét az expozíciót követő két szakaszon át, döntő szerepük van tehát a kompozícióban. Akár azt is mondhatnók: kérdező, önvallató verssel van dolgunk. Önmagunk faggatása pedig sohasem a belső biztonság jele. Épp ellenkezőleg, a bizonytalanságokat okozó feszültségeké. A progresszív tábor és az egyesült ellenH Király István: Az Elbocsátó, szép üzenet. Vigília 1971. 4. sz. 235—243. 1. 45 Levelek Madame Prétérite-höz. Nyugat 1913. fetar. 1. VT 121. 1.
