Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)

vetkezményeknek emelkedik jelszószerű szimbólumává a Minden. Ott van poénként a vezérversben is. De nem csak a vers utolsó szavaként fordul elő, hanem szintaktikus kapcsolatok alanyaként (,,Minden: Titok és, jaj, minden: Isten") meg jelzős összetételekben is (,,A Minden-Titok — a Minden-Isten"). Továbbá a világ teljességének közvetlen átélését célzó törekvésekkel a világnézeti fejlődés ezen a fokán szükségképpen együttjáró kozmikus azonosságra és egyneműségre utaló sorokban: ,,Már tudom én jól, hogy Halál nincsen / S hogy semmi sincsen, mi nem hasonló", „Hiszen ők eggyek: Élet s Halál Űr" — és mindezt a legtömörebben összegezve: „csak most látom: nincs különbözőség". A különbségtétel, a differenciálás azonban mindenkor előföltétele az ember teológikus mozzanatok során végbemenő alakító hozzáállásának a környező világhoz. A valóság alkotóelemei közti különbségtevés megszűnte, illetve az erre irányuló szándék föladása kirántja a talajt a cselekvő emberi magatartás alól. Szükségképpen nyomasztó lesz a teljesség átélése, ha nem párosul vele a különbségtétel képességének evidenciája. Kiszolgáltatottjává válik ilyenkor az én az így átélt világnak, önmaga tehetetlenségére kell ráébrednie a teljesség differenciálatlanul egységes káoszának élménye nyomán. Mindjárt a „Titokkorszak" hajnalán hírt ad A csodák esztendeje ennek a két érzéstömbnek együvétartozásáról. Jaj, jaj, be félek, félek, félek: Mi lesz vájjon, jaj, mi lesz holnap? Messzi világok szeszélyei Nekem holnap mit parancsolnak? Hogyan tiportat el a sorsom, Hogyan hal el minden, mi drága? Oh, örök titkoknak szomorú, Borzasztó, egységes világa. Távoli mozzanatok átélésére is képessé tevő teljesség-élményből az átélő egyén eltiprásának fenyegetésével járó szorongás fakad, ha hozzáférhetetlen ez a teljesség a cselekvő és alakító szándék számára. Emberellenes mozzanatokkal telítődik a teljesség átélése, ha hiányzik belőle az emberi cselekvés valóságformálásának élménye. Az ember ráhatása alól magát kivont egységes világ, a különbözés nélküli Minden („Egymás mindene minden-minden . . .") így Titokká lesz, a megismerő emberi értelem és a változó cselekvés útját elzáró érckapu. Körülötte leskelődik aggult szívvel és tehetetlenül a vezérversben festett önportré modellje. Cserzett, agg szívvel várok most itt lenn, Titokra lesve, látnivalóra, Éreznivaló, új valamire, De már tudom: a Titok — az Isten. „A titkok fellegvárát akartam megostromolni" — adott önmagáról jellemzést Ady a „Titok-korszak" végén.

30 De a hetyke, ostromló kedv önmaga és „az érthetetlenül érthetetlen Univerzum" titkaival szemben többnyire hamar átadja a he3<i Előszó a Vallomások és tanulmányok c. kötetéhez 1911 tavaszán. AEÖPM X. 130. 1.