Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)
vak mögött az ország legreakciósabb erői húzódnak meg. Tehát társadalmi elmaradottságunk konzerválását szolgálják ezek a jelszavak. Kérlelhetetlen koalíció-ellenessége az adott viszonyok közepette azonban egyéb támaszt nem találhatott, mint a darabont-kormányt. Az összbirodalom, ez a velejéig beteg és reakciós politikai konglomerátum érdekeinek védelmére kinevezett és parlamenti bázissal nem rendelkező kormány viszont csupán taktikai meggondolásból csillantotta föl a nép jogok kiterjesztésének és a társadalmi reformoknak reményét, hogy ezzel az úri parlamenten kívüli bázisra tegyen szert. Nem volt más választása Adynak, csak az, hogy darabonttá legyen. Egy darabig komolyan vette a kormány reformígéreteit. Erre leginkább Az ige veszedelme c. cikkében. VlCi találunk támpontokat. Álláspontja tragikusan groteszk helyzetet eredményezett: a szociális bajok gyors és radikális orvoslását követelő meggyőződéses demokrata szövetségre lépett a demokráciát csak taktikai jelszóként kezelő, a Monarchia feudális maradványaitól átitatott és Bécsből irányított kormánnyal. Jogosak tehát Dolmányos István megállapításai Ady illúzióiról: „Ferenc József táborszernagya se kenyeret, se egyetemes jólétet, se reálpolitikát nem hozhatott Magyarországnak, bár a politika némely síkján tényleg demokratikusabb húrokat pengetett, mint a koalíció .. . Fejérváry báró környezete szintén sok kirívó, feudalizmusból maradt személlyel, nézettel, intézménnyel volt elegyes. Hiába fölényeskedett européer módon Fejérváry a kormányprogram előterjesztésekor: kabinetjének egész tevékenységét — ellentmondásos módon — ugyancsak áthatotta a magyar sovinizmus — egy hajszállal kevésbé erőszakos — változata s az osztrák nacionalizmus bizonyos közvetett képviselete." 25 Illúziós és „jozefinista" vonásai miatt lehettek ellentmondások, sőt téves politikai állásfoglalások Ady darabontságában. Művészi öntudatának és világnézetének fejlődésére nézve azonban •— épp az Űj versek előhangja a bizonyíték rá — még tévedéseit tekintve is termékenynek mutatkozott. A darabontpolitikusokkal kötött szövetség, amelyben egyek voltak Adyval a radikálisok és a szociáldemokraták is, a költő részvétele a kormány sajtóirodájának munkájában súlyt és jelentőséget kölcsönzött publicisztikai állásfoglalásainak. Még az Űj versek megjelenése előtt széles körben ismertté vált a neve mint komoly politikai sajtóküzdelmek számottevő szereplőjéé. Darabont múltjának ódiumát hosszú időn át kellett viselnie — és ő büszkén viselte is —, sőt, a verseskötet megjelenésekor a sajtóban feléje fordult figyelem nem csekély része is a darabont újságírónak szólt, akinek tehetségét még politikai ellenfelei is elismerték. 26 Mindez nem maradt hatástalanul művészi önbizalmára. így tudta fenntartás nélkül vállalni a versben ősi magyarságát, amitől az Egy ismeretlen Korvinkódex margójára és a Morituri nem egy passzusának tanúsága szerint 27 meg szeretett volna szabadulni, hogy igazán európai lehessen. A megnőtt öntudat 24 Q L. a 6. sz. jegyzetet 25 Dolmányos István: i. m. 124—125. 1. 20 Vö. Dolmányos István: i. m. 124. 1,, valamint Bessenyei György: Ady fogadtatása. Irodalomtörténeti Közlemények 1962. 3—4. sz. 369—381. 1., különösen: 376—377. 1. 27 így a komp-ország dühös Keletre indulásakor Nyugaton maradtak sorsáról szólva, akik „kénytelenek érezni, hogy nincs hova menni. Hogy elnyeli őket a magyar tatárság. A valóság, melyre, íme, ma ébrednek szegény magyar Ripek. Hogy ez elnyeli őket." Vagy: „ . . . ebben az országban alig teszi, cselekszi valaki azt, amit cselekednie kellenék, s ami eltemetné azt, hogy a nagy Fal mellől jöttünk . . .".
