Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)
lenesség jegyében szánja vértanúságra a Gondolat és az Eszme idegen isteneinek híveit. Ordító táltosok vezetik ezt az új magyar társadalmat, amelynek „morituri te salutant"-ot mondanak az elámítottak, a becsapottak, az előreszaladottak, a kijátszottak, a túlfejlődött magyar művészlelkek. A Pusztaszeren csinált új kötés, a koalíciós idők új, inkvizítori világa Ázsiát szabadította föl. A magyarság európaivá válása folyamatának 1848-cal kezdett, de még 67 után, az 1880-as években is 1!i sok reménnyel kecsegtető utolsó szakaszát szakította meg, tette hazug illúzióvá az ázsiai mentalitás újjáélesztésével a koalíció új világa és a benne megtestesülő politika. 17 Társadalomtörténeti és politikai tekintetben az újnak — paradox módon — kimondottan retrográd tartalmat tulajdonítanak ezek az írások. A fogalom, természetes jelentésének ellentmondva, az archaikushoz, a barbárral és civilizálatlannal, sőt civilizációellenessel azonos értelmű ázsiaihoz, annak újjáéledezéséhez kötődik. Ugyanennyire, vagy ha lehet, még fokozottabban elutasító Ady mindazokkal a most gyakran emlegetett eseményekkel, szokásokkal, mítoszokkal szemben, amelyek a honfoglaláshoz és általában a magyarság őstörténetéhez kapcsolódnak. Pusztaszer, a vérszerződés, a szittya paripákon Európa ellen lovagló magyarok, Koppány és Gyula, a turul, a Nap felé lőtt nyílzápor, a betűtanító olasz papokat koncoló pogányok, Hadúr és ordító táltosai mind, a koalíciós Hunnia lázadásának 18 jelképei a társadalmi és lelki haladás, az európaiság ellen. Át kellett funkcionálnia ezeket a fogalmakat Adynak, hogy megalkothassa azt az élménybázist, amelyen fölépül versének világképe. Igazolásul önmagára, saját ősi magyarságára mutatva vette el a koalíciós Hunniától a magyar előidők jelképeit. Megszabadította őket egyoldalúan nacionalista, haladásellenes és parlagi jelentésüktől, amelyeket kisajátítóik aggattak rájuk. Űj értelmet adott a „magyar igéknek", amikor személyes példáján keresztül összekapcsolta a legősibb magyarságot és az újat, mely most számára az európaiságban testesült meg. Ezt a szerves összefonódást eddigi művei közül legnagyobb intenzitással és legmagasabb művészi fokon megvalósító költeményét állította prológusként első vállalt verseskötete élére. A kötet egészében megnyilatkozó költői ént — önmagát — pedig így jellemezte a verseskönyv közeli megjelenését beharangozó programatikus cikkében: „Űgy érzem, s bátran vallom, hogy az európai magyar lelkének szószólója vagyok . . . Újak a vágyaim, a sírásom, új a mámorom, új az örömöm." 19 Vén Árpád-lap s ifjú, piros pecsét: Ez volt akkor mi álmainknak álma — foglalta össze később, jó hat és fél év távlatából a Margita élni akar Mikor Parisból hazajöttünk c. fejezete ősinek és újnak, gyökösen magyarnak és eurő16 „Utána vágtattunk tűzzel, gyönyörűen, naivan Európának. Különösen a nyolcvanas években volt legerősebb a nemzeti intelligencia egy kiválasztott kis részében, mesésen szilárd az az illúzió, hogy mi már a Nyugatnak élünk". (Bródy Sándor tragédiája. BN 1905. júl. 5. AEÖPM VI. 200. 1.) 17 „Milyen szép úton voltunk már. Kezdtünk gondolkozni és dolgozni. Kezdtük kultúrnépekhez illően elszánni magunkat intenzív, intellektuális életre . . . kezdett lábraállni egy kis tudomány, művészet, irodalom. Kultúrtársadalom formájára, módjára kezdtünk már élni ... Es mikor ez mind szépen megindul, jön az ár, és elborít mindent. Ma már újból nem kapható ebben az országban senki másra, mint politikára". („A béka kuruttyol . . .". BN 1905. Jan. 31. AEÖPM VI. 39. 1.) 18 Vö. a 8. sz. jegyzetben i. m. 200. 1. 13 Író a könyvéről. BN 1906. jan. 28. AEÖPM VII. 112. 1.
