Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Jemnitz János: Ady és Jaures

rokat, sőt ítéleteket, s ezekbe nyilvánvaló tévedések keveredtek, amelyek elemzésére itt nem térünk ki. — J. J.) Ez a legjobb szó: félelmes ember. Millerand-nál sokkal erősebb, mert Millerand még szíve gyökereivel belefogódzkodik a legrafináltabban élő, módos polgárság lelki életébe. Millerand művésziélek egy kicsit. Parfümös szalonokban jól érzi magát, s nem tagadja ... Ö athéni. Nincs ennél nagyobb bűn a Jaurès szemében. Hogy tudja ez az ember gyilkolni azokat, kik esztétikával próbálnak a szocializmus ellen érvelni ! ... Hallottam népgyűléseken szónokolni, lestem minden írását, s minden írást, amit róla írtak. Ez az ember a fölfegyverkezett, izmos, gőgös proletár, ha megissza is a pezsgőt... És emellett nem is forradalmár. Az orthodoxok

17 gyűlölik, még amikor ölelkeznek is vele. Ha Párizst újra a kommün fenyegetné, Jaurès fojtaná el.

18 Véresen, kegyetlenül. Übermensch, evolucionista, zsarnok, népbarát — egyszerre. Előtípusa az új világ cselekvő személyének, mely új világ jönni fog, ha a negyedik rend beveszi az utolsó bástyákat. Jean Jaurès előre igazolja azokat, akik a negyedik rend harcát nem világmegváltásnak,

19 de éppen olyan osztályharcnak tartják, mint volt a harmadik rendé. Elnyomottak lesznek még azután is. Jogokért küzdők. Hanem kiváló ember. Büszke lehet rá minden nemzetek szociáldemokráciája. Mai műveltségünk szerint szinte analfabéta.

20 Igazán nem esztétikus lény.

21 Altruizmusból is csak mértékkel van benne, ő harcra rendelt emberlény, s ilyenként felszerelt. Lám, a szocialista anathema ellenére még párbajt is vívott nemrégiben Déroulède-dal. Erőszakos, erős, önző, ravasz. Ha külföldről valaki bekandít Franciaországba politikus szemmel, s keres valakit, őt keresi először. Anglia ezt már régóta tudja. Ügy látszik, Vilmos császár is. Persze Vilmos császár a maga módján. Bülow ide, Bülow oda, Jean Jaurès belekotorász legalább is úgy a világhistória dolgába, mint egy német kancellár."

22 Az 1905-ös háborús krízis és a francia, illetve német szocialisták háborúellenes, internacionalista fellépései ez évben Adyt még több ízben arra késztették, hogy tollat fogjon, és ezúttal feltétlen rokonszenvének adjon hangot. Főként annak örülhetett, hogy ekkor a francia és német szocialisták már teljes összhangban léptek fel, egyaránt hangsúlyozva kormányaikkal szembeni egyetértésüket a háború visszautasításában. Ady a Budapesti Napló 1905 decemberi számában erről rövid cikkben így számol be: „Francia hazafiakról beszélünk. Nemrégiben Jaurès egy beszédet mondott. Azt hangoztatta, hogy Franciaország és Németország között egy háború lehetetlen. Meggátolnák ezt a német és francia proletárok. 17 Az orthodox-szocialisták, akik alatt Ady Franciaországban nyilván Jules Guesde híveit érti. Az ölelkezés — vagyis a pártegyesülés — 1905-ben tényleg bekövetkezett, s a gyűlölség jobbára megszűnt. 18 Eléggé megalapozatlan állítás. Tény, hogy Jaurès történetíróként foglalkozott a Kommün történetével és előtörténetével. (L. J. Jaurès: i. m. 379—383. 1.) 19 Ez is elég sarkított s nehezen igazolható állítás. Jaurès valóban az ellenkezőjét bizonyította, azt, hogy a proletariátus saját felemelkedésével valójában az egész emberiségnek javát szolgálja. 20 Odavetett mondatnak hat, s Ady itt nem utal sem Jaurès képzettségére, sem egyetemi oktatói múltjára, tapasztalatára. 21 Ady e helyütt nyilván Jaurès kis termetére utal. Egyébként e sorok végig azt bizonyítják, Ady Jaurès-képét még jócskán beárnyékolta korábbi, 1904-ben még élesebb ellenszenve. 22 Akitől Berlinben félnek. BN 1905. júl. 9. AEÖPM VI. köt. 207—208. 1.