Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

Ezek a sok szempontból félremagyarázásból származó, inkább Kautskyra, mint Marxra tekintő megállapítások meghatározzák a fiatal Jászinak a marxizmushoz való viszonyát. A munkásosztály történeti szerepét azonban Jászi — és ez igen nagy jelentőségű — lényegében Marx alapján ítéli meg. A nyugaton — írja 1905-ben megjelent tanulmányában, amelynek gondolatait már a Huszadik Század első évfolyamainak több cikke tartalmazta — „a polgárelem vezető szerepe vége felé közeledik. Ismét egy új osztály jelent meg a történelem színpadán: az emberi haladás legújabb fázisának letéteményese, az ipari és mezőgazdasági proletariátus. S egészen úgy, amint az ő munkája és szervezkedései hozzák létre a társadalom új gazdasági struktúráját: akként a jövő kuitúrértékeit is egyre fokozottabb mértékben az ő érzelmei és ideáljai határozzák meg."

3C Az adatok arra mutatnak, hogy látókörének kitágulása nyomán már a nagyváradi évek elején fokozódik Adynak a munkásság, a szocialista mozgalom iránti érdeklődése. A visszaemlékezések azt tanúsítják, hogy Ady közvetlen élettapasztalatai is ebben az irányban hatottak. Az egyik visszaemlékező szerint a kávéházak helyett „szívesebben keresi fel a kiskocsmákat, ahol munkások és napszámosok a »stammgasztok«".

37 E kapcsolatokról Dutka Akos is megemlékezik: „Szegényhez, kifutófiúhoz, kizsákmányolt virrasztó nyomdászhoz, pincérhez gyöngéd, kíméletes és bőkezű."

38 Olyan adatról is tudunk, mely szerint Ady iparos emberek előtt „szocialista elveket hangoztatott", azaz a napi 8 órás munkaidő és a béremelés indokoltságát fejtegette.

39 Tehát „barátkozott az egyszerű emberekkel, érdeklődött sorsuk iránt — ez is hivatásához tartozott —, és megnyerte rokonszenvüket".

40 Mennyire egybevág ezekkel az információkkal az 1901 áprilisában megjelent Egy kis séta c. cikk: „Sétáljanak el aztán bármely külvárosi részbe. De erősítsék meg a szívüket. Mert nyomort, bűnt és piszkot látnak. Meglátják, hogy mennyi nyomort lehetne enyhíteni, s mennyi könnyet letörölni a kanonok pénzével".

41 Aligha osztható tehát az a gyakran feltűnő vélemény, hogy Ady csak eszmei kapcsolatban volt a munkásosztállyal, „de közvetlen, személyes kapcsolatba nem került vele". Bóka László szerint Ady az első váradi években „A munkásmozgalmat tudomásul veszi, de egyelőre éppen úgy fél tőle, mint a polgárság".

42 Ez a megállapítás túlzott. Az igaz, hogy Ady egyik, 1900 márciusában megjelent cikkében, a Március 15-ben „a hazatagadás piros lobogójá"-ról ír,

43 és való az is, hogy egy másik, ugyanebben a hónapban megjelent írásában (Nyilatkozat Rádl Ödön támadására) ezt olvashatjuk: „A nép, a felséges tiszta nép?... Kenyérért ordít, s most esküszik sorba-sorba a vörös zászló alá .. .".

44 E megnyilatkozások azonban nem jelentik sem a tagadást, sem a szocialista mozgalomtól való polgári félelmet. Ady később, 1901 márciusában, Hétről hétre címmel maga emlékezik meg arról, hogy „ma már nem háborogna" azokon az oldalbaütéseken, amelyeket még a kilencvenes évek végén, egyik budapesti tartózkodása alkalmából mint 48-as függetlenségi, a Marseillaise-t éneklő, tün30 Jászi Oszkár: Kulturális elmaradottságunk okairól. Huszadik Század 1905. II. 16. 1. 37 Kovalovszky Miklós: i. m. 337. 1. Jákó Elemér visszaemlékezése. 38 Dutka Akos: i. m. 88. 1. 39 Kovalovszky Miklós: i. m. 341. 1. Darabont Gyula visszaemlékezése. M Uo. 347. 1. '•

l AEÖPM I. 492. 1. 42 Bóka László: i. m. 162. 1. a AEÖPM I. 253. 1. « Uo. 262. 1.