Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

továbbiakban: „Megjelenik a váraljai munkásnegyedben Antal Sándor, de akiről mindenki tudja, hogy Stockholmba készül, s az a hír róla, hogy neki kevés a szociáldemokrata párt szervezkedése is, ő többet, a dolgozók kommunista államát akarja. Árnyékában fiatalok settenkednek, a munkások közül.. ."

28 Váradon nagyjelentőségű tudományos munkálkodás folyik : „Ágoston Péter itt írja meg a magyar nagybirtok történetét, hogy országos felháborodást és kemény tudományos polémiát provokáljon. Somló Bódog itt hinti a polgári radikalizmus és a fiatalságot forradalmasító eszméit."

29 Ady Váradon elsősorban az utóbbival ismerkedik meg. A történeti kutatás feltárta, hogy Ady rendszeres olvasója volt az 1900ban induló Huszadik Századnak, ,, ,. . s nemcsak olvasója lesz, hanem propagálója is, híve és harcosa azoknak az eszméknek, amelyeket a lap köré szerszerveződő Társadalomtudományi Társaság hirdetett".

30 A polgári radikális hatással többen is foglalkoztak. Vezér Erzsébet szerint a nagyváradi évek bizakodásában „benne volt természetesen a magyar radikalizmus értelmiségi elitjének, a Társadalomtudományi Társaság szociológusainak egyre progresszívebb, a marxizmushoz mind jobban közelítő elméleti tevékenysége is."

31 Varga József pedig a kérdéssel kapcsolatban így ír: „A marxizmus hatása sohasem lesz kizárólagosan determináló Ady gondolkozásában, de mindenesetre már genezisében megjegyzésre méltó."

32 Az említett szerzők helyesen hívják fel a figyelmet arra a rendkívül fontos szempontra, hogy a polgári radikális hatásban a marxizmus némely elemei is jelen vannak. A polgári radikalizmus képviselőire éppen az a jellemző, hogy a marxizmus bizonyos tételeit is átveszik, és méltatják a marxizmus szerepének, ezzel egyidejűleg pedig a szocialista munkásmozgalomnak a fontosságát. Folyóiratuk 1902-es évfolyamának egyik számában egyenesen a szociáldemokrácia dicséretét találjuk meg, „A szociáldemokrácia hivatása — olvashatjuk —, hogy a szabadság ígéretföldjét, melyet a liberalizmus szervezetlenül hagyott az emberiségnek, a politikai és szociális béke alapján álló társadalmi renddé szervezze."

3

'

3 Jászi Oszkár alapvető művében, az 1902—1903-ban készült A történelmi materializmus állambölcseletében így ír: „Marx elméletének örök érdeme az a módszertani elv, mely így volna formulázható: A társadalmi jelenségek magyarázatánál csak az esetben szabad eszmei rugók (vallás, erkölcs, bölcselet) hatását segítségül hívni, ha a gazdasági erők önmagukban az illető jelenség megértésére nem elégségesek".

34 Jászi azonban már ebben a fiatalkori írásában is hangot ad kritikai nézeteinek. A marxizmusban fellelhető „hibák legnagyobbika" szerinte a marxizmus „mechanikai merevsége és egyoldalú materialismusa",

3

'

5 ez utóbbi — úgymond — megmutatkozik abban, hogy az ember lelki életét, idegrendszere működését figyelmen kívül hagyja, és az eszmei rugóknak nem tulajdonít önálló szerepet. 28 Dutka Akos: „A Holnap" városa. Bp., 1955. Magvető K. 28. 1. 29 Uo. 79. 1. 30 L. Kovalovszky Miklós: Emlékezések Ady Endréről. II. Bp., 1974. Akadémiai K. 202. 1. 31 Vezér Erzsébet: Ady Endre. Élete és pályája. Bp., 1969. Gondolat K. 127. 1. 32 Varga József: i. m. 101. 1. 33 Lázár Nándor: Liberalizmus és szociáldemokrácia. Huszadik Század 1902. I. 49. 1. 34 Jászi Oszkár: A történelmi materializmus állambölcselete. Bp., 1903. Politzer Zsigmond és Fia kiadása. 7. 1. 35 Uo. 8. 1. A polgári radiálisok, illetve személy szerint Jászinak a marxizmushoz való viszonyáról 1. Litván György: „Magyar gondolat — szabad gondolat". Valóság 1975. 3. sz. 11—26. 1. és Veres András: Jászi Oszkár 1919 előtti munkásságának megítéléséhez. Irodalomtörténeti Közlemények 1975. 5—6. sz. 623—636. 1.