Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon
vállalnak ennek a reakciós intézménynek az áldozataival! Harc az ingyen tankönyvekért! Az ingyenes tankötelezettségért!" A fiatalok tájékozódásának segítése érdekében a Munkában marxista igényű elemzés jelent meg a magyar egyetemi ifjúság helyzetéről, mely az ifjúság önállósága megvalósításának feltételeként ,,az öntudatos, kritikai gondolkozás fejlesztését jelölte meg". 55 A kommunisták véleményét az értelmiségi ifjúság mozgalmairól Haraszti Sándor fogalmazta meg a Forrás c. irodalmi folyóiratban: ,,A magyar ifjúság kérdése nekünk nem generációs kérdés. Az ellentét. . . nem az apák és fiúk ellentéte,.. . a probléma . . . osztályprobléma. Az intelligencia ... végzetesen csúszik lefelé,... nem jelent progressziót, hanem reakciót. . . De ez nem jelenti azt, hogy közülük egy-egy csapat nem talál el hozzánk, és nem látja be, hogy ma csak egyetlen út van: a szocializmus, és egyetlen hordozója: a forradalmi munkásosztály". 50 Nem fogalmazott ilyen kategorikus elutasítással a Népszava. Az egyetemi ifjúság 1930. márciusi országos tanácskozásáról vezércikkben foglalt állást. Egy „egészen más" ifjúság jelentkezésére hívta fel a figyelmet, mely „fölemeli a fejét, tiszta ideálokért és nagy célokért akar küzdeni". „Lassú ez a jelentkezés, és fokozatos a zűrzavarból való kiemelkedés" — állapította meg a lap —, de ezek a fiatalok már nem hajlandók „a faltörő kos szerepét" játszani „a reakció érdekeinek szolgálatában". 57 Pesszimistábban ítélte meg a polgári radikálisok táborából Róna Imre a Bartha Miklós Társaság programját. Szerinte „ostobaság lenne nem figyelni" az új hangra, mely „disszonáns hang a keresztény középosztálybeli ifjúság jól ismert együttesében", de ugyanakkor „könnyelműség belőle máris a reakciót döngető új generáció csatazaját kihallani". 58 A kurzus, a bethlenistváni ideológia képviseletében Szekfű Gyula és köre méltatta vitára a fiatalok írásait. Szerkesztői vitabevezetésében Szekfű két „alapvetően hibás elképzelés" ellen emelte fel a szavát. Kifogásolta az „idegen eredetű kultúra" elvetésére irányuló törekvéseket, valamint azt, hogy helyette „a tipikusan nyugat-európai szocializmusban vélik megtalálni lelki megnyugvásukat". A Bartha Miklós Társaság, illetve az Űj Magyar Föld fiataljainak nevében József Attila válaszolt Szekfű támadására. Visszautasította a félre- és belemagyarázásokat, s megfogalmazta alapvető nézetkülönbségüket. Szekfűék a népköltészet elsőbbségének tagadásával a nép „produkáló", azaz önálló alkotóképességét vonták kétségbe, illetve a mindenkori uralkodó osztály felsőbbségét és vezetésre hivatottságát akarták bizonyítani. Konkrét politikai céljuk pedig a szocializmustól és az osztályharctól való elidegenítés volt. Ez volt az a „villanó lóláb" amelyre József Attila is felhívta a figyelmet: „A paraszt, az valami utolsó teremtmény, nem tagja a M. Szemle Baráti Társaságának, noha, ezt a cikk emeli ki, »jözan maradisága^ dicséretre méltó. Le kell hát hasogatni szellemtörténeti bárdokkal orrát, fülét, nehogy megorrontson valamilyen puskaporszagot, nehogy felfüleljen valamilyen dörgésre. Nehogy kiegyenesedjék, hiszen teste görbe, mint kaszája". 59 A „megértést és közeledést" a fiatalokhoz a Magyar Szemle írói közül Ke55 Nádass József: Két könyv a parasztságról. Munka 1929. szept., 9. sz. 285—286. 1.; Kassák Lajos: Hozzászólás. (L. a 32. sz. jegyzetet); Balogh István: Az egyetemi ifjúság helyzete. Munka i. h. 269—271. 1. 50 Haraszti Sándor: Ne hátra, hanem előre. Forrás 1930. ápr., 4. sz. 2—3. 1. 57 Márciusi ifjúság? Népszava 1930. márc. 18. 64. sz. l. 1. 58 Róna Imre: Az ifjúság seregszemléje. Századunk 1930. máj., 5. sz. 274—278. 1. 59 Szekfű Gyula: Az ifjúság társadalomszemlélete. Magyar Szemle 1929. 3. sz. 209. 1.; József Attila cikkére 1. a 44. sz. jegyzetet.
