Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon

resztury Dezső képviselte. Az ifjúság és Ady kapcsolatáról figyelemreméltó megállapításokat tett: „Az Ady-kérdés teljesen irodalmon kívüli területre való tolódása jellemző az ifjúság állásfoglalására is... , a politikai gyűlölködés csebréből a fanatizmus vedrébe esett". Reálisan értékelte az ifjúság megosztottságát is: ,, . . . az ifjúság képe semmi esetre sem egységes, még e kérdésben sem, bizonyos, hogy az ifjúság nagy része nem vett részt az 1927-ben rendezett Ady-ünnepségeken... az úgynevezett konzervatív szellemű ifjúság széles rétegeiben oly kevés igazi érdeklődést váltott ki e mozgalom, hogy szinte úgy tűnik fel, mintha nem is volna szívügye annak a világnak a védelme, melyet nem ő épített, s melynek megtámadására alig hogy felfigyelt. . .". Úgyszólván e gondolatmenet folytatását írta meg Kodolányi János a Századunkban : „ . .. még sok nyomorúságnak, bajnak és megrázkódtatásnak kell jönnie, hogy az intellektuális ifjúság végleg megtalálja helyét a nyílt fasizmusban egyrészt és a konzekvens szocializmusban másrészt". Saját hite és meggyőződése — ekkor — az volt, hogy reális, független és kritikai érzékkel bíró ifjúság fog most következni, amely . . . egyre erősebben halad a széles népi tömegek felé, azok szolgálatára készen .. .".

6Ü Az Ady nevével fellépő magyarországi és szomszéd országokbeli fiatalok nézeteinek a „magyar októbristák" részéről és az „absztrakt marxizmus" nézőpontjából történő megítélését Balogh Edgár még a viták idején mérlegre tette. Mind a kettőben a kelet-európai új valóság helytelen, illúziós megítélését látta hibának, ami megnehezítette egymásra találásukat, illetve az ifjúság megnyerését politikai programjuknak. Világosan látta ugyanakkor a honi értelmiségi fiatalok egy részének zavaros világképét: „Ez a fiatalság szereti népét, metafizikai rajongással cselekedni akar érte, de műveletlen, vak és torz nézetek mérgétől van átitatva. Forradalmat akar az urak ellen, földosztást akar és magyar szent háborút. Nem világforradalmat, amiben még lehet realitás, de forradalmat az egész világ ellen, ami magára a magyarságra és az egész világra is veszélyes irrealitás".

61 Ö és társai azonban elkerülték ezt a buktatót, megtalálták az utat a forradalmi eszméhez és mozgalomhoz. Részeseivé váltak az új helyzet kívánta új elméleti megállapítások kidolgozásának, s amikor a történelem a nemzet igazi érdekeinek megmentését, az érte való harcot kívánta tőlük, akkor már felnőttként vállalták azt. A mai mérleg Ady Endre nevét, hírét, verseit és prózai írásait az ellenforradalmi rendszernek nem sikerült a feledésbe süllyesztenie. Sem rágalom, sem tömjénezés a hivatalos hatalom képviselői részéről nem rejthette el az igazi Adyt. Különösen fogékony volt az Ady-mondanivalóra a mindenkori új nemzedék társadalmi-világnézeti kérdésekre érzékeny része. Ady megismerésében támaszkodtak a már előttük megfogalmazott értékelésekre, de mindenkor igyekeztek önálló véleményt kialakítani, s ennek érdekében törekedtek az Ady-életmű alapos megismerésére. Láthattuk, hogy az Ady-hivők széles ifjúsági táborában voltak m Keresztury Dezső: Irodalmi életünk. Magyar Szemle 1930. ápr., 4. sz. 338—342. 1.: Kodolányi János: A magyar intellektuális ifjúság. Századunk 1930. máj., 5. sz. 2ö7—273. 1. 51 Balogh Edgár: Diákparlament és magyar jövő. (L. a 28. sz. jegyzetet.)