Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon
független természeti adottság mutatkozott meg. Megmutatták ezek az írások azt is, hogy ,,a magyar bajok oka" nem Trianonban, hanem ,,a szociális válságban" rejlik. A példaadók — elsősorban Szabó Dezső — egyoldalú és romantikus népszeretetén is túljutnak ezek a fiatalok, amikor magával a néppel és amikor Ady költészetével találkoznak. „íme, itt van a költő, aki fanatizáló erővel, de valami egészen másnak mutatja fel azt a népet, amelyből az ifjúság még csak a rátalálás idillikus örömét hozta ki magának. »Ez a nép nem Csaba népe«, nem mesehős, hanem a grófi szérűk nyomorultja és koldusa. Az Ady-élmény horizontján vörösen izzik fel a Dózsa-máglya, s az ifjúság már nemcsak idilli, nem is csak faji, hanem már szociális közösségben érzi magát a néppel. Ez a fiatalság a kispolgári nacionalizmus frázisaival kezdte, a néppel való lírai azonosodással folytatta, és most valóságos villanyos átütéssel szociális robbanó élményt kapott Adyban". 28 Nehezebb volt az útja Adyig az uralkodó osztályhoz tartozó, illetve az annak eszmevilágában felnövő ifjúságnak. A kurzus első éveiben, a megtorlás és a nyílt terror légkörében az irredenta és antiszemita tobzódás jellemezte a hivatalos ifjúsági szervezetek tevékenységét. Az 1920-as évek második felében felnövő fiatalok az ellenforradalmi rend gazdasági és társadalmi káoszát, az egzisztenciális kilátástalanságot kapták útnak indító élményül. Rádöbbentek ugyanakkor az indoklásul kapott hivatalos magyarázatok demagóg és hazug voltára, s ezért az önálló tájékozódás útjára léptek. „Nyisd ki hát boldogtalan szemedet, / te szegény, / frissenjött fiatalember" — szólt hozzájuk Szabó Lőrinc, aki két Ady-antológia szerkesztésével és Ady-tanulmánya közreadásával sietett segítségükre a helyes út megtalálásában. 29 Az útkeresés első stádiuma az értelmiségi ifjúsági tábor uralkodó osztályból induló rétegeinél az „atyák" megtagadása volt: az új generáció nevében új nemzedéki program meghirdetésével jelentkeztek. Fórumul először a meglevő hivatalos ifjúsági szervezeteket használták fel, majd önálló mozgalmakat és szervezeteket hívtak életre. Ilyenek voltak —• az 1920-as 30-as évek fordulóján — Szegeden az egyetemisták Bethlen Gábor Köréből kinövő agrársettlement mozgalom és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, Pécsett a bölcsészhallgatók Batsányi János Köre. Üj hangú nemzedék jelentkezett a felekezeti ifjúsági egyesületekben is: a Nemzeti Diákszövetség, a MEFHOSZ, a Pro Christo Szövetség, a Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség fiataljai változást sürgettek. Az utóbbiak, a Hársfa utcai Diákok Háza lakói, a Diákvilág c. lapot tették fórumukká, majd megszervezték a Keleteurópai Intézetet, illetve szemináriumait. 30 28 Balogh Edgár: Az új nemzedék szava. 1929., Diákparlament és magyar jövő. 1929., Emigránsok és új arcú magyarok. 1930., A kelet-európai kérdés felvetése. 1931. A cikkeket 1. Balogh Edgár: Duna-völgyi párbeszéd. (Cikkek, tanulmányok, dokumentumok 1929—1972.) Bp., 1974. Szépirodalmi K. 22. 1. A kérdésre 1. Kovács Endre: A Sarlós mozgalom és a magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp., 1962. Akadémiai K. 301— 336. 1. 20 A Sion-hegy alatt — Ady Endre istenes versei. Bp., 1927. Athenaeum.; Antológia Ady Endre verseiből. Bp., 1927. Athenaeum.; Az istenes Ady. Előszó egy Ady-antológiához. Híd 1927. nov., 8. sz. 448—454. 1. 30 Kardos Tibor: Emlékezés a Batsányi János Körre. Jelenkor 1963. 12. sz. 1177—1180. 1.; Király István: Kezdetek és előzmények. Adalékok a népi írói mozgalom történetéhez. L. K. I.: Irodalom és társadalom. 197—207. 1.; Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Bp., 1967. Akadémiai K. ; Gál István: Bartóktól Radnótiig. Bp., 1973. Magvető K. ; László Lajos: Sorsunk. A Pécsi Janus Pannonius Irodalmi Társaság folyóirata. Pécs, 1966. Kiadja Pécs Mj. város Tanácsa VB Művelődésügyi Osztálya. 3—24. 1.; Uő.: „Magát megemésztve másokért világol!". Jelenkor 1963. júl., 7. sz. 633—636. 1.
