Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Tverdota György: Ady öröksége József Attila életművében

Ady életművén, sőt eltávolodott attól. Egyrészt azért, mert csupán interpretáció volt, tehát csak megközelíteni tudta azt, amit a költő leírt. Másrészt a tanulmányokban Ady szövegének jelentősége bizonyos mértékig lefokozódhatott, és az Adyról írás ürügyén egyik-másik cikkíró (néha maga sem tudatosan) arról írt, hogy ő maga mit tart életről, nőről, istenről, szocializmusról stb. Ady versei ilyen esetekben inkább szemléltették, érzékletesen az olvasó elé állították a tanulmány írójának a világról alkotott véleményét. 4. A költőt összemérték másokkal, hasonlították az elődökhöz, kortársakhoz, elhelyezték az irodalomtörténeti folyamatban. Ezt nem lehetett megtenni anélkül, hogy pl. Arany nyelvhasználatáról vagy Vörösmarty vízionárius képalkotásáról stb. részletesebben vagy utalásszerűén ne írjanak. Tehát Ady kapcsán irodalomtörténeti ismeretekhez juthatott az olvasó. 5. Éppígy irodalomelméleti, esztétikai, stilisztikai információk is felhalmozódtak az Ady-irodalomban. A szimbolista poétikáról, a szinesztéziáról, a verstan aktuális kérdéseiről stb. — Ady ürügyén módjában állt tájékozódni a kezdő költőnek. A nyugatos Ady-kép tehát egy sajátos reflexiórendszer volt, amelyet Ady életműve idézett elő, és amely ezzel az életművel szervesen összenőve alkotta a nyugatos Ady-örökséget a húszas évek elején. József Attila Ady-öröksége kezdetben nem lehetett más, mint ennek a nyugatos örökségnek sajátos kivonata, egyéni változata. Felvázolására más keretek közt, e tanulmány második részében kerül sor.