Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Tverdota György: Ady öröksége József Attila életművében
írásaival. 33 Ezzel szemben kialakult egy olyan vélemény, amely szerint Ady utolsó korszakában nem hogy hanyatlott, de éppen akkor emelkedett a pálya csúcsára. 3 '' Volt olyan nézet is -— ezt Földessy Gyula vallotta —, amely szerint a költő A menekülő Élet idején érkezett delelőj ére, és mindvégig ezen a megállapodott, klasszikus szinten maradt. 35 Vannak-e Adynak gyenge versei, és ha igen, mennyi? Erre a kérdésre akár úgy válaszolt a cikkíró, hogy nagy számban vannak, akár úgy, hogy nincsenek, nem csökkentette Ady nagyságát. 36 Az utóbbit vallók közül a nyugatosok táborában a nyilvánosság előtt csak Kosztolányi vont le Ady költői nagyságát lebecsülő következtetéseket. 3 ' 7 Földessy ezen a ponton fanatikusan védelmébe vette Adyt. Gondolatait nyugodtan lehet az Ady-kultusz írásos megnyilatkozásainak tekinteni. Azt állította, hogy Adynak a szó legszorosabb értelmében véve csak néhány sikertelen műve van. Aki kellőképpen elmélyül Ady világában, felfedezi a látszólag laza, érdektelen versek mélységeit, értékeit. 38 Ebben a szellemben tartott „ellenszemináriumot" Hatvány egynéhány verselemzésével szemben, és ebben bebizonyította, hogy pl. A pócsi Mária c. vers tökéletes műalkotás. 39 Érdemes megállnunk Hatvány Lajos nevénél. Bármennyire különböztek nézetei, indítékai a nyugatos tábor más szerzőiétől, esztétikai-kritikai magatartásának szerkezete megfelelt a nyugatos típusnak. Egyes megnyilatkozásaiban igen közel került az Ady-kultuszhoz. Ady halála után gyakorolt önkritikájában példát mutatott arra, hogyan lehet igazolni Adyt nyilvánvaló hibái ellenére/' 0 Ugyanekkor persze Hatvány Ady emberi magatartását és költői szereplését általában elválasztotta egymástól, megbecsülését az utóbbinak tartva fenn/ 11 Nem kevésbé érdekes adalékokat szolgáltatott önkritikus megemlékezéseiben, ame33 Az Ady hanyatlásában hivő közönségről 1. Földessy Gyula emlékezését: Ady Endre. (Tanulmány és ismertetés) c. írásában (Klny. a Huszadik Század 1919. évfolyamából). — Ugyanerről hasonló szellemben írt Babits Mihály: Adyról. Auróra 1923. 3. sz. 46—48. 1. — Hatvány Lajos: Ady és a „mecénás" c. írásában (Népszava 1924. nov. 9—14.) szintén arról ír, hogy „A Minden-Titkok versei után Ady evolválásával szemben értetlenül állt Ady egész tábora. Még Ignotus, még Szép Ernő, még Schöpflin, még Kemény Simon is! (Csak Földessy állt törhetetlenül Ady mellett!)" 34 Balázs Béla: A magunk szerelme. Nyugat 1913. I. 836—838. 1. — Boross László: Ady Endre és kora. Uo. 1919. I. 274—276. 1. — Babits Mihály: Utolsó Ady-könyv. Uo. 1923. II. 638—642. I. — Fenyő Miksa: Ady tragédiája. (Révész Béla új könyve). Uo. 1925. I. 173—175. 1. 35 Földessy Gyula: Ady-élmények. Nyugat 1923. II. 125—140. 1. 30 Babits Mihály, Földessy túlzó álláspontjához közeledve, a húszas évek elején azt állította, hogy igen kevés gyengébben sikerült Ady-vers született. (L. a 45. sz. jegyzetet!) Az utolsó hajók megjelenése után némileg módosította álláspontját, és — fenntartva, hogy Ady élete végén érkezett el költészetének csúcsaira — azt állította, hogy utolsó éveiben sok vázlatszerű, kedvetlenül megírt, befejezetlen verset alkotott. (L. Utolsó Ady-könyv. Nyugat 1923. II. 638—642. 1.) — Az utolsó évek egyes verseinek bírálatában addig jutott, hogy értékelésükben szembekerült Földessyvel is. (L. Még egyszer Ady-dolgok. Uo. 1924. I. 145—146. 1.) 37 Kosztolányi Dezső: Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről. A Toll 1929. júl. 7. 13. sz. 7—21. 1. 38 Földessy Gyula: Ady Endre. (Tanulmány és ismertetés). 1919. Klny. a Huszadik Századból. — Ua.: Néhány szó Király György végszavához az Ady-anthológia ügyében. Nyugat 1922. 433—434. 1. 39 Földessy Gyula: Egy kis ellenszeminárium Hatvány Ady világához. Ady-Múzeum. I. kötet. Bp. 1924. 145—161. 1. 49 Hatvány Lajos: Ady világa. Wien, 1924. Pegasus. 13. 1. — Ua.: Ady a kortársak közt. Bp., 1927. Genius. 46—49. 1. 41 Hatvány Lajos: Ady és a „mecénás". Népszava 1924. nov. 9—14. — Ua.: Ady a kortársak közt. Bp., 1927. Genius. 46—49. 1.
