Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Czére Béla: Ady novelláinak világa
vagy az Eszterkuthy Éva húga c. írásaira figyelünk fel. Ezek a bolondokházának, szanatóriumnak álcázott színterek inkább a társadalom — gyakran a felső tízezer — svihákjainak, a munka vagy a felelősség elől dezertáló figuráknak az összkomfortos menedékhelyei. Ilyen menedékhely az ironikus hangvételű Madame Mai úri idegszanatóriuma: a sikkasztás, életunalom, hipochondria jelenségeinek groteszk gyűjtőterepe. Érdekes, hogy már ebben az írásban felbukkan e társaság árnylétének a nagyon is élő szimbóluma, a Madame Mai által énekelt „halálfejű nagyúr" („disznófejű nagyúr") motívum. 13 ' Ezt a tipizálást a szatíra „jellemtablóinak" szélsőségesen karikírozó vonalvezetésével viszi tovább a pénzmágnás-família szégyenfoltjait egy „összeomló-kedvű" kastélyba telepítő, de ott meglehetős virulenciával tovább éltető családi gyarmati akció rajza (A Lázár-gyarmat). De ebben az írásában, mint ahogy Ady más szatírájában, karcolatában is, társadalmilag hiteles csattanó fordítja visszájára a normalitás-őrület relációt. A Lázár-gyarmat degeneraltjai, akut párbajozói, alkoholistái, morfinistái és liliomtiprói mellől a gondjukat viselő öreg ispánt viszik „a dühöngő őrültek házába". A bolond Salytélyi közveszélyes tébolyát könnyed biztonsággal hordozza az úri atyafiság vendégseregében, a szintén egy eldugott faluba deportált — állandó jelleggel az eszméletlenségig részeg —, csavargó szintre züllött gróf a váratlan örökséget jelentő távirat hatására pillanatok alatt visszanyeri úri tartását, rangját (A gróf visszatér). Az Ady kedves, szikrázó szellemű mefisztójának, Szűts Dezsőnek az alakját megörökítő, lélektanilag izgalmas adomákkal dolgozó A bolondok, 1 ' 1 is tulajdonképpen pandanbolondokházabeli történet: az „őrültek" ugyanolyan unalmas, kisszerű, a koalíciós hatalom által manipulált emberek, mint a kinti „egészségesek". Ady bolond-históriáinak egy része azonban — a becsempészett önvallomásos motívumokkal elvetélt irónia, a szatirikus távolságtartás hiánya (A pirosruhás asszony) vagy a sablonos romantikus rekvizitumokkal szövődő cselekmény miatt (A bolond Gialloni) — megreked a bulvár-tárca szintjén. A közép-európai és a balkáni államok felépítményének, kulturális és hatalmi, kormányzati rendszerének modelljét (A báró és a kumánok, A kultúra, Gisapov Péter könyve) és a kelet-európai ember jellegzetes „kétarcúságát" (A gyilkos Sabaseff) — konzervatív politikai-morális beidegződéseit és a nyugati liberális-radikális eszmeiség, erkölcsiség iránti tájékozódását — próbálják felvázolni Ady Balkán-ciklusnak nevezhető karcolatai, szatírái. A hatalom modelljét, pszichológiáját — már inkább a szimbolikus írásainak intellektuális töltésű, parabolisztikus-allegorikus szférájába utalható jegyekkel — legmarkánsabban török-témájú novelláiban sikerült Adynak megrajzolnia. A hűség példázata egy jellegzetes politikusi magatartásformát villant fel: a hatalom „hűséges" szolgálata révén a terror pribékje felmentést ad és adat magának a legocsmányabb aljasságokra is. Esztétikailag rangosabb, lélektanilag izgalmasabb A szultán vacsorája. A hatalom legfőbb birtokosa természetesnek tartja, hogy a brutális erőszak szerves része a politikának és a világnak, ezért az őt megmérgezni készülő, felbérelt szakácsot — mivel a leleplezése után ő főzi a szultán legszebb szerelmi éjszakájának a vacsoráját — futni hagyja, sőt megjutalmazza, de az egész lényét felkavaró igaz emberi érzést, a szerelmet nem tűrheti meg, élete legértékesebb ajándékát, az új lányt meggyilkoltatja. 13 A Harc a Nagyúrral c. versében. 14 Szűts Dezső cinikus-szkeptikus lázadó egyénisége a Májusi mese a szegény Barnabásról c. tárcanovellájában is jellegzetes színekkel jelenik meg.
