Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Czére Béla: Ady novelláinak világa
Kár, hogy a rendkívül lényeges történelmi-társadalmi problémákat -— a jobbágyfelszabadítás (Ady szarkasztikus kifejezésével „földesúr szabadítás" 15 ) historikumát, a szegényparasztság és a proletariátus osztálysorsát, a forradalom perspektíváját — exponáló, iróniába, szatírába, drámába vagy igényesebb intellektuális megformálásba kívánkozó bátor írásainak egy része a didakticizmus látványos jegyei miatt nem emelkedik fel a novella rangjára, megmarad a politikai tárca szintjén (Borz báró esete, A Jóna-kút, Az automobil, A gazdag ember házai, A Vidámság Küldöttje, Turi Sándor). m Ady prózájának külön rétegét képezik irodalmi karikatúrái. Gémek az Olimpusz alatt c. verse tudja — éppen szimbolikus jellege miatt — szinte egy jelképbe fogni a konzervatív és dilettáns költészetnek azokat a tendenciáit, amelyek ellen egész lírájával könyörtelen harcot vívott. A karikatúrákban, karcolatokban ennek a korántsem csupán irodalmi, esztétikai, hanem nagyon is politikai küzdelemnek számos változatát figyelhetjük meg, amelyek még akkor is figyelemreméltóak, ha könnyebb Ady-lövedékekről van szó, hiszen a hivatalos-konzervatív fórumok, orgánumok által szabályos rendbe állított kuglibábukra elég fagolyókkal célozni. A Wagram-óda francia költőjének modelljét nem nehéz a századelő hazafiaskodó, patetikus-konzervatív magyar költészetében is megtalálni. De a kormány orgánumainak megrendelésére dolgozó író nem csupán a „műveivel" mérgezi a közízlést, a társadalmi tudatot: féltékeny gyűlölködéssel üldözi a hatalom előtt meg nem hajoló, az esztétikai-politikai kompromisszumot elfogadni nem hajlandó művészeket. „Ez az ember az ő dicsősége öregségét jön meghiúsítani. Ez az ember azt csinálja, amit ő akart, s amit ő nem mert csinálni fiatalkorában. Aszkéta, vad, hős, lázadó és mártír mer lenni a gazember. Büszke, akit csengő pénzért nem énekeltethet minden erszényes, pökhendi szatócs" — acsarkodik csikorgó dühvel A Wagram-óda írója a szuverén egyéniségét, tartását őrző fiatal költőre. Jellegzetesen szatirikus írás a polgárok pénzéből élő, a „nőemancipáció" harsogó vitézének felcsapó gátlástalan dilettáns figuráját karikizáló Júlia és gazdája, az író. Kár, hogy a szatirikus hangvételű írást a befejezés didaktikus csattanója a gyengébb karcolatok szintjére süllyeszti. A dilettantizmus pszichológiáját, önáltató gyülekezeteik „kohézióját" (János-Nérók, A költő fia) ugyanúgy, mint a gátlástalan (Gyurka mint poéta) vagy anekdotikus plagizálás (Hajók a zátonyon) változatait számos karcolatában teszi a gúny tárgyává Ady. A dilettantizmus legszarkasztikusabb — s esztétikailag legrangosabb •— szatírájának céltáblái a testükből is „művészi", anyagi tőkét kovácsoló női dalnokok. Önáltató magabiztosságuk, szívósságuk megtörhetetlen: a múlt századi Kolozsvárról a kudarcba fulladt szerelmi és literátori kísérlet után hatalmas szexuális étvágya miatt éhesen hazakocsikázó Lomby Máriskó fejében „sorok, rímek, persze hogy közönségesek, kavarogtak", „s tudatlanul is tudta, hogy ezek az ő életének megszépítő igazulásai" (Lomby Máriskó Kolozsvárott). À feltehetően az Erdős Renée alakját célbavevő, a megnyomorított életű poétaújságíró groteszk elégtételével végződő Tóth Gaszton rúg a hazug, banális irodalmi legenda születésének és elterebélyesedésének természetrajzával foglalkozik. Hiszen „az beszélt e versekből, hogy egy szép, fehér, forró testű nő igen jól érzi magát, ha megcsókolják. Budapesten megbocsátották, hogy Diána ezt versekben közli, s kezdték keresni Diánát, aki versekben követeli a csókot". 15 L. a Borz báró esete c. karcolatában. 16 Ezek az írások mind a Népszavában jelentek meg.
