Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Király István: Ady és a Monarchia
A mesebeli János A Monarchiához való viszony volt A mesebeli János mögött álló történelmi élmény. Tanúskodott erről — mint Makay Gusztáv rámutatott erre — a versnek egy-egy áttetsző célzása: az utalás Bécsre, ,,a messze városra", a Ferenc Ferdinánd-féle tragédiára („Királyfiak s nagy leventék / Ha palástjukat ott-hagyták"). 70 S erről tanúskodtak az emlékezők is. Mint Kós Károly feljegyezte: a verset Csúcsán, a csúcsai fűszereséknél, Simon Gerőéknél írta a költő. Ahogy Simon Gerő visszaemlékezett rá: „Amikor elkészült vele és felolvasta (Bertuka észrevételére javított is rajta egy helyütt), megkérdezték tőle, mit is akar tulajdonképpen mondani ez a vers. Azt mondta: Ausztria érdeke, hogy a magyarság elvérezzék." 71 A mű rejtett célzásain és az emlékezőkön túl a költemény mögött rejlő Monarchia-élményre utalt egy fiatal kutatótól — Róbert Zsófiától — észrevett hatástörténeti adalék is.' 2 Ha nem is közvetlen, ösztönző, inspiratív hatásként, de mint közvetett, vitára késztő, ún. provokációs hatás, adott volt az Ady-mű mögött Ignotusnak a Nyugat 1914. aug. 1-i számában megjelent Háború c. írása. Ezzel polemizált valójában a vers. A Monarchia háborújának a magyarság háborújaként való elfogadtatásáért érvelt cikkében Ignotus: „minden magyarnak személyes életérdeke, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megmaradjon ... az Osztrák-Magyar Monarchiára szükség van, tehát a mostani háborúra szükség volt" — írta. 73 S mint legfőbb argumentumot, a magyar nagyhatalmiság álmát hozta fel. Egyrészt negatíve: rájátszott az összezsugorodott, kis Magyarországtól való, beidegzett, mély félelemre. Másrészt pozitívan. Utalt a dédelgetett magyar álomra, az uralkodó osztályoktól népszerűsített s a tömegek között is hódító politikai elképzelésre: sejtetni engedte, hogy a háború után esetleg Magyarországra tolódhat át az osztrák-magyar birodalom hatalmi súlypontja. Hisz amint írta: „Egyébként pedig: minden mese valóság, s még nem volt mese, melyben aki a királykisasszonyt megváltotta, a királykisaszszony az övé ne lett volna. A magyarság magáért dolgozik, mikor e monarchiát megváltani siet gonosz megalázottságából." // ' Nyilvánvalóan az itt használt kép volt Ady versének rejtett ihletője. Csak épp az előjelt változtatta meg: másképpen értékelt. „A király-lyány: mese, János" —• hangzott ítélete. S a mese — mint Thomas Mann találó megállapítása szerint a politika területén mindig •— a hazugsággal volt itt is egyenértékű. Nem véletlen, hogy a csalás, csalatás jelent meg, mint szinonimája. A Monarchiához való viszony alapkérdése fogalmányzott birodalom álma, a nagyhatalmiság meddő délibábja. S ezzel fordult Hisz egy csaló illúzióira épült a maga egészében a Habsburg-hatalom. Kakánia, Tarokkánia volt ez, élő anakronizmus, megmaradt középkor a polgári fejlődés új századaiban. Egy illúzió kötötte le ide Magyarországot is: a Jókaiféle Jövő század regényében megírt, Habsburg Árpádtól, Budapestről kormányzott birodalom álma, a nagyhatalmiság meddő délibábja. S ezzel fordult szembe Ady Endre. Illúziókat kívánt oszlatni. A Monarchia-ellenes költő paradox módon itt lett leginkább „monarchikus író": egy ott uralkodó szellemi tartás reprezentánsa. 70 Makay Gusztáv: „Édes hazám, fogad) szívedbe'. . . .". Bp., 1959. 287. 1. 71 Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 86. 1. 72 Róbert Zsófia: Ady „A mesebeli János" c. versének keletkezéséhez. ItK 1963. 727—729. 1. 73 Ignotus: Háború. Nyugat 1914. II. 130—131. 1. 74 I. h. 132. 1.