Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Király István: Ady és a Monarchia

Mert joggal jelölték meg a Monarchia művelődéstörténetének oly kutatói, mint pl. Johnston vagy Claudio Magris egyfelől — a bécsi íróknak Homérosztól kölcsönzött híres kifejezésével —• az ún. „phaiakizmusban", másfelől pedig az ez ellen forduló, demitizáló „terápiai nihilizmusban" az újabbkori „monarchikus" szellem legfőbb vonását.

75 Részben a phaiakok problémanélküli, derűs világává hazudtak itt a létet. Nem véletlen, hogy a modern illuzionizmus legjellegzetesebb műfaja, az operett innen indult el hódító útjára. Felcsendültek — jelképes módon épp az 1873-as nagy válság után — a Strauss-melódiák. Feledni akart egy szétzilált világ. S a kiegyezés kori magyar illuzionizmus — Johnston szavával: a „magyar Délibáb"

76 — (ha falusiasabb jelleg folytán a népszínmű helyettesítette is eleinte itt az operettet) nem utolsósorban ennek a „phaiakizmusnak" jelentette Lajtán inneni mását. Ady attitűdje is megfelelt így a sajátos modern „monarchikus" tartás másik irányának, annak az illúzióromboló, lemeztelenítő, szigorú látásnak, mely az Adytól olyannyira becsült Karl Kraus erkölcsi rigorozitásától kezdve Wittgenstein absztrakt racionalizmusán, Loos épületeinek dísztelenségén át Musil morális töltésű, ironizáló szkepsziséig nyúlt. Eltérése ettől talán annyi volt csupán, hogy nem egy elvont morál, absztrakt racionalitás vagy szkepszis nevében, pusztán nemet mondva — „terápiai nihilizmussal" — bírálta ő az életáltató hazugságokat, de forradalmárként, a valóság felől, a nép történelmi érdekeit tartva szem előtt. Ennek a délibábellenes valóságlátásnak jegyében született meg 1914 decemberében, a friss háborús mámor még tartó napjaiban A mesebeli János, az illúziókba veszett, létet felmérő keserűségnek ez a költeménye: Bajban van a messze város, Gyürkőzni kell a Halállal : Gyürkőzz, János, rohanj, János. Királyfiak s nagy leventék Ha palástjukat ott-hagyták : Rohanj, ha rongy is a mentéd. Mesebeli király-lyánnyal Hogyha akarsz találkozni: Hadakozzál a Sárkánnyal. Csak a mese s csak az átok Tartott eddig így-úgy is még S jók e csakok s e csalások. így csináltad ezt már régen, Van egy kis tapasztalásod Csalatásban és fenében. De csinálod, mert csinálod, De csináld, mert erre lettél S ha már álltad, hát kiállód. 55 Johnston, William, M.: The Austrian Mind. Berkley, 1972. 32. kk.

; Magris, Claudio: Der habsburgische Mythos in der österreichischen Literatur. Salzburg, 1966. 18. kk. 70 Johnston i. m. 347. 1.