Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Sára Péter: Meseélmények, mesemotívumok Ady költészetében

Királyleányom, szűz Teljesedés, Itt áll lovagod. Ez a mese-erdő : Én vagyok itt a nagy életre keltő. Ma a csodáknak éjjele vagyon . . . (Az alvó királyleány) Intenzív meseélményei nyomán alakult ki Adyban az a sajátos látásmód, amelynek segítségével egyik-másik élményéből, sőt olykor még a legelvontabb gondolatából is valósággal mesekölteményeket tudott teremteni: Csók az ájulásig, A csók-csatatér lovagjai, Az alvó csók-palota, A Hóvár-bércek alatt stb. A felsorolt versek már címükkel is jelzik, hogy különösen a szerelmes verseiben sok a közvetlen mesei vonatkozás. Az Argyilus királyfi meséjének inspiratív hatását több versében is felismerhetjük: Szunnyadozó Árgyilus-arcom Miért rejtik? Hogy Árgyilus vagyok, Miért titok, amíg csak élek? „Balga nagyok, itt jár, köztetek él Ärgyilus, az álmok királya." (Ahol Árgyilus alszik) A Nem hagyom abban c. versében is találunk konkrét utalást a fenti mesére, e költeménybe azonban már más Tündér Ilonáról szóló meseváltozatok is belejátszottak: Tündér-Ilonám, most választott álmom, Be sokféle vagy aranyalma-fámon S be másképpen fáj minden ébredésem És mégsem és mégsem, Alvó királyfi nem leszek én mégsem, Nem hagyom abban utánad-menésem. Néhány költeményében pedig az európai boszorkányhittel szoros összefüggésben levő boszorkánytörténetek inspiratív hatását kell felismernünk. Boszorkák dobáltak meg A bús csodáknak ligetében. Sírtak s nevettek a boszorkák. Köd volt és a gyászos vak éjben A bús csodáknak ligetében Zuhogva hulltak a szívek . .. (A Léda szíve) Érmindszenti gyermekkorának boszorkánytörténetei, kísértethistóriái feltehetően a Fekete Hold éjszakáján c. versén is nyomokat hagytak, de A Fekete