Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Sára Péter: Meseélmények, mesemotívumok Ady költészetében
ciától —, mert a mesterségemhez még mást nem taníttatott el velem Párizs", 2 vagy mint más helyen írta: „Tanítóim nem voltak, nem volt tanítókra szükségem, mert éltem, s mert nagyon éreztem az életet! 3 ' E vallomások jelentőségét természetesen nem akarjuk eltúlozni, de azt elhallgatni sem szabad, hiszen itt maga a költő óv bennünket attól, hogy a mesterek szerepét nála túlértékeljük. Való az, hogy Nietzsche, Ibsen és más külföldi írók mellett a francia szimbolistáknak kiemelkedő szerepük volt Ady költői kibontakozásában, különösen Baudelaire csodálatos költészete nyűgözte le 4 , de világosan látnunk kell, hogy Ady hamarosan tovább lépett, és minden tekintetben egyetemesebb, szélesebb skálájú költészetet teremetett. Szerencsére az újabb tanulmányok között már egyre több olyat találunk, amelyek ezt a valóban eredeti, szuverén, lenyűgözően monumentális költőt mutatják. 5 Különösen jelentősek azok az írások, amelyek műveit elemezve arra mutatnak rá, hogy Ady is, mint a legtöbb nagyformátumú alkotó, kizárólagosan tulajdonképpen egyik irodalmi áramlathoz sem sorolható. Költészetében úgyszólván minden jellegzetes stílustörekvés megtalálható. Egy személyben volt ő korának klasszikus színvonalú összegezője és zseniálisan merész újítója. A sajátosan szimbolista, impresszionista költeményei mellett szép számmal találunk realista verseket, sőt, egyes alkotásaiban — korát megelőzve — már az expresszionizmus és a szürrealizmus stílusjegyeit is fel kell ismernünk. Az utóbbi időben egyre többen vallják, hogy Ady költészetének kiteljesedésében a népköltészetnek döntő szerepe volt, 6 tehát költői forradalma nem a népköltészet ellenében, hanem annak mélyebb és teljesebb birtokbavételével következett be. Igaz, Ady kezdettől élesen szembefordult a Petőfi és Arany nyomain járó népieskedőkkel, akiket jogosan nevezett „tilinkós álparasztoknak". Jól tudta, hogy az általuk képviselt bárgyú egyszerűségen és sekély tartalmatlanságon túl kell lépni, de a népköltészet igazi értékeit sohasem vetette el, sőt miként az igazi nagy alkotók többsége, élete végéig forrásként kezelte. Erről nemcsak verseinek zenéje győzhet meg bennünket, hanem nagyon sok költői képe és szimbóluma is. Ma már Illyés Gyula is azt vallja, hogy nagy, forradalmi költőink közül nemcsak Petőfi és József Attila merített sokat a népköltészetből, hanem Ady 2 önéletrajz. [II.] Az Érdekes Üjság Dekameronja. I. [1913.] 12—13. 1. — Kötetben 1. Ady Endre: Vallomások és tanulmányok. (Bp.), 1944. Athenaeum. (A továbbiakban: VT) 14—16. 1. 3 önéletrajz. [I.] Nyugat 1909. jún. 1. I. köt. 512. 1. — Kötetben 1. Ady Endre összes prózai művei. Újságcikkek, tanulmányok. (A továbbiakban: AEÖPM) IX. Bp., 1973. Akadémiai K. 343— 344. 1. 4 Baudelaire-hez való viszonyát Charles Baudelaire él c., a Nyugat 1917. nov. 1 -i számában megjelent cikkében (kötetben 1. Ady Endre: Az irodalomról. Bp., 1961. Magvető K. 395. 1.) maga Ady így fogalmazta meg: ,, . . . szenvedő, gyászos ősünk ő, akinek egy Carducci, egy Swinburne, egy Dehmel, egy ezeknél jóval kisebb Brjuszov egyenes és letagadhatatlan származottjai. Engem bátorított, mint én is cselekedtem másokkal, de a gall forma-nyűge miatt imádva is leráztam őt hamar." 5 Itt mindenekelőtt Király István rendkívül jelentős és monumentális könyvére (Ady Endre. I—II. Bp., 1970. Magvető K.) kell gondolnunk, de Varga József és más Ady-kutatók tanulmányai is jelentősen hozzájárulnak az új Ady-kép kialakulásához. c L. Papp István: A Kalevalától Adyig. Vándortűz 1947. nov., 6. sz. 8—1G. 1. és Lükő Gábor: ös napkelet ilyennek álmodta. Vándortűz 1947. nov., 6. sz. 17—19. 1.
