Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Baróti Dezső: Az Értől az Oceánig (A vizek motívumhálózata Ady költészetében)

Kopott, kis bárdjait hagyta el? Avagy a száz-szoknya lobogót Lengető, unt, céda csók-hajót? Névnek, hírnek, mámornak, bölcsességnek Csúnya kalóz-hajóit talán? A hajó-motívum segítségével elbeszélt miniatűr pályakép valamennyi kérdőjele után a melléjük kívánkozó versek egész seregét sorolhatnánk fel. Ehelyett azonban mindössze néhány ide kívánkozó vers címére emlékeztetünk. Az első kérdőjel után például a Várnak reánk Délent, a Léda a hajónt vagy a Két szent vitorlást, a második után leginkább az Űj vizeken járókat és témájának néhány variációját idézhetnénk, a harmadik kérdőjeles mondatot viszont (hogy csak a hajók motívumánál maradjunk) a Kis, kék dereglyével, az utolsót pedig A tűnődés csolnakján vagy A csaló vitorlás strófáival egészíthetnénk ki. mintegy summázott bizonyítékául annak, hogy az irodalom és a képzőművészet ősrégi képei közé tartozó hajót milyen sok és jórészt újszerű színnel festette modernné. Ha nem egyetlen motívumhálózat felvázolását tűztük volna ki célul, most azt is meg kellene kérdeznünk, vajon nem volt-e túlságosan kegyetlen a régi hajóit elbocsájtó, sőt kísérteties, fantomszerű kalózhajókká degradáló múltba nézés? Addigi modernségtől búcsúzna el az utolsó sorokban, arról is vallomást téve, hogy nem az volt az igazi énje? Ezek a sorok ugyanis így hangzanak: Most vagyok Én és büszkén viszem Szent és if júságos, bolond viharokba Az egyetlen ölelnivalót : S Életem új, legsorsosabb hajóját. Vagy inkább csak pszichológiai igazságot tulajdonítsunk ezeknek a soroknak, és a szenvedélyes szerelmek lélektanából jól ismert s e szerelmen kívül minden mást megtagadni akaró mámoros állapot megnyilatkozását keressük benne? Az elhagyott kalóz-hajók után Ady néhány versében élete új, fiatalossá reparált hajójával keresi régi repülések lendületét, mint a rövid strófájú, gyors ütemű, egész struktúrájában némiképp az Űj vizeken járókra emlékeztető s mondanivalójának lényegét a címével is kifejező A jelen hajójánban. Jóval komorabb, de mégis ebbe a csoportba tartozik a Tovább a hajóval, melynek programadó felszólítását azzal is hangsúlyozta Ady, hogy címét később A halottak élén egyik ciklusának élére tette. A háborús években megszületett vers alig indulhatott volna egyébbel, mint a Jób könyvére visszautaló sírá.ssal-káromkodással. Az egész költemény mondanivalója lényegét kimondó utolsó strófák azonban még mindig a jó néhány évvel azelőtt „röpülni, szállani" indított élethajónak további táncoltatására biztatnak. Igaz, hogy ennek útját most már a jövőben mindenáron hinni és bizakodni akaró lélek irracionális vigasztalói, az Isten és a végtelenség felé irányítva: S ha elmúlnak az elmulnivalók, Holnap, Idő, örök élet-tenger, Táncoltasd majd csak tovább a hajót — Szegény, csodás, véres Élethajód. Ha más megformálásban is, egészében véve sokban hasonló hangulatot fejez ki a horatiusi — Berzsenyi Dániel-i partra szállások kalandokról lemondó,