Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Baróti Dezső: Az Értől az Oceánig (A vizek motívumhálózata Ady költészetében)

kulcsszavának, az „új"-nak a jelentése is módosul a megduplázással, s ekkor már alighanem „nagyon új"-at jelent. És mivel a következő strófában az „új" jelző még háromszor kerül elénk, a negyedik strófának bennünket érdeklő s önmagában a banalitás határán járó sorát („Űj kínok, titkok, vágyak vizén járok") már a nagyon-nagyon „új"-nak, az addig soha nem látottnak jelentését hordozó jelző rávetítésével kezdjük el, sőt e jelzők részbeni összerímeltetése az egész vers egyre inkább fokozódó s csak a modern lírára jellemző dinamikáját szolgálja. Az Űj vizeken járok modernségének bonyolult összetevőivel már előttünk is többen beható módon foglalkoztak. Mi most főképp arra akartunk rámutatni, hogy a hajó és a második strófában nagybetűvel írt, szimbólummá szélesített Víz konkrét képszerűségének, „materializáltság"-ának gyengesége, sőt a konvencionális nyelvhasználattal is érintkező velejárói ellenére Adynál új lírai tartalommal telítődött, sőt modernségének hordozójává vált. Az Űj vizeken járókat általában szimbolista versnek tartják. Mi úgy gondoljuk, hogy a vers egésze túlmutat a szimbolizmuson, s bizonyos mértékig már az expresszionizmus stíluseszközeivel rokon. Az Űj vizeken járókat már csak azért is Ady egyik jelentős kulcsversének tekinthetjük, mert mondanivalójának lényegét, az idő folyamán egyre inkább gyöngülő vitalitással ugyan, de oly sokszor megismételte, hogy az örömöt hordozó vizek motívumhálózatán belül a „röpülj, hajóm" motívumának néhány versből álló alegységét különíthetjük el. Az Első szeretőm ölében például épp az „új" jelző már említett fokozásával keresi az „új életet", „új riadalmat", „új fürösztő vizét a létnek". Ehhez az alcsoporthoz tartozik továbbá néhány, az életöröm — halálvágy ambivalens érzését elválaszthatatlanul egyesítő, végső soron azonban inkább az előbbiről beszélő vers is, mint például a más összefüggésekben már említett A ködbe-júlt hajók. Az Űj vizeken járok „röpülj, hajóm" motívumát az „eladó a hajó"-é váltja fel a hasonló című s a címet a strófák elején refrénszerűen megismétlő versben. Az Eladó a hajó palinódiának, visszaéneklésnek szánt soraiban azonban (ha csak emlékezés gyanánt is) még mindig több ifjúi lendület, sőt öntudat van ahhoz, hogy a nagy kitárulások helyett választott csendes békesség szándékának erősségéről győzhessen meg : Eladó a hajó, Dicső volt a maga idejében, Tengerre vinni tán ma se szégyen. Az Űj vizeken járok szimbolikájához csatlakozik még, de annak lázadó, fiatalos lendületét most már struktúrájában is csak a rezignáció határát súroló kérdőjelekkel idézi fel a Megint nagy vizekre piros hajója (amelyhez kapcsolva Ady képalkotásának olyan remekét olvashatjuk, mint „Szívem a lapát az evező rúdján"). A „röpülj, hajóm" motívumát egyrészt elhagyó, másrészt „sose látott boldogsággá" fiatalító s már a Csinszka-élményből megszületett Az elhagyott kalóz-hajók a legfeltűnőbben talán szenvedélyes dinamikájával válik ki az egyéb hajó-versek közül. A vers annyira magával sodor, hogy különben is laza, aszszonáncos rímeit, sőt az interpunkciót is feledve, jó részét (s különösen az első 20—25 sort) már csak azért is hajlamosak vagyunk a rendszerint boldog szenvedélyt kifejező egyetlenegy tirádának olvasni, mert strófára tördelés sem állítja meg előtörő lendületét.