Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Baróti Dezső: Az Értől az Oceánig (A vizek motívumhálózata Ady költészetében)
Szállani, szállani, szállani egyre Űj, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre, Röpülj, hajóm, Szállani, szállani, szállani egyre. Az egész vers poétikai értelemben vett alanya, amint ezt már a most idézett első strófák is megsejtetik, a szorosan a vizek motívumához kapcsolódó részeg evezős. Evezni, azaz nekirugaszkodni a víz ellenállásának, ez a költői képek pszichológiai értelmezése számára rendszerint a fiatalos, lendületes erő, a bátorság, sőt a hatalomvágy megnyilatkozása, hiszen minden evezőcsapás nemcsak erőfeszítést, egyben rögtönzött győzelmet is jelent az önmagát nehezen megadó őselem felett. Az evezés szokásos gyorsaságánál nagyobbat, szárnyalóbbat jelentő „röpülj" és az adott lírai szituációnak megfelelően szintén felszólítás gyanánt használt „szállani" csak tovább fokozza annak a fiatalos lendületnek az erejét, amit már az evezős fogalma (mégha részeg is) szuggerált nekünk. A röpülésre biztatott hajó most is, akárcsak sok más Ady-versben, a lírai hős (egy evezősnek nevezett lírai hős) megkétszereződése, s mint ilyen, lelkiállapotának, ez alkalommal egy felfokozott dinamizmusnak a kivetítése. De a röpülő hajó képe önmagában véve banális kép maradt volna, hiszen Ady előtt már mások is számtalanszor használták, sőt az sem kétséges, hogy hozzá is a költői nyelv konvenciális készletéből került. Ugyanezt mondhatjuk el a szintén hagyományos klisék közé tartozó „új vizek"-ről is. Az Űj vizeken járok egésze mégis ízig-vérig modern versnek hat. A gyakori használatuk során eredeti képszerűségüket csaknem teljesen elvesztett s így önmagukban kevés poézist hordozó szavak költői értékét Ady ugyanis alaposan megújította. Mégpedig nem vizualitásuk valamilyen megfrissítésével, hanem jó ösztönnel zeneiségüket fokozta fel új idők új dalaivá. Ennek egyik eszköze az egész versen végigvonuló többszörös refrén (a „röpülj, hajóm" mellett minden strófa első sorát megismétli ugyanannak a strófának utolsó sorában, sőt ezen túlmenően, az egyes sorokon belül szintén ismétlődnek a szavak). Az ismétlődések stílusértékének vizsgálói 15 joggal mutattak rá arra, hogy amíg a mindennapi nyelvben egy szemantikai egység megismétlése nem változtatja meg az üzenet jelentését, sőt esetleg inkább az agrammaticalitás kellemetlen hatását kelti fel, a költői nyelv megismételt egységei többé már nem teljesen ugyanazt a jelentést hordozzák, mint ami a megismétlés előtt hozzájuk tartozott. Az ismétlés során ugyanis, ha más nem, legalább affektív értékük kisebb vagy nagyobb változáson esik át, rendszerint felfokozódik. Ez történik a „röpülj, hajóm"-nak az egész versben ötször megismétlődő biztatásakor isEz a biztatás minden újabb ismétlésnél egyre inkább olyannak hangzik, mintha a célja felé vágtató kocsis egyre fokozódó türelmetlenséggel hajszolná lovait. Azt az előbb is említettük már, hogy a második strófa „szállani" igéje tartalmát tekintve felszólítást hordoz. Másodszori, majd harmadszori megismétlése pedig már akkor a vágy sejtelmességével tölti meg ezt a háromtagú szegmentumot, mikor még hozzá sem olvastuk, hogy ez a parancsoló vágy „új, új Vizekre, nagy szűzi Vizekre" irányul. De a víz mellett, amely így ismételve azt hangsúlyozza, hogy nem akármilyen vízről van szó, Ady modernsége egyik « Az ismétlés problémájáról újabban 1. Kristeva, Julia: Semeiotike. Paris. 1969. Seuil. 247. 1. és Cohen, Jean: Poésie et redondance. Poétique 1976. 28. sz. 414. 1.
