Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Baróti Dezső: Az Értől az Oceánig (A vizek motívumhálózata Ady költészetében)
ribb azonban, hogy a lélek gondjait materializálják. Ilyen képalkotást találunk Az Illés szekerén cím nélküli nyitó versében, ahol a jég zsenik sorsát példázza: Szívük izzik, agyuk jégcsapos, A Föld reájuk fölkacag S jég-útjukat szánva szórja be Hideg gyémántporral a Nap. Máskor, és ez szintén többször fordul elő, a szerelemtelenség jelölése, mint Az alvó csók-palotának a jég rokonát, a deret, hóharmatot is felvillantó szép strófájában: Ott fogsz futkosni mindörökké, Gyáván, vacogva, csóktalanul, Jégvirágosan, csóktalanul S barna hajadra a nagy Ősznek Hóharmata hull. Melléje máris egy másik, az előbbinél is szebb strófát idézhetünk : Pillád már késett, friss nődre se rezdül S úgy csüggnek rólad világok, szivek, Mint jégcsapok téli kunyhó-ereszrül. (Téli alku szememmel) De idézhetnénk a Duruzsolás a jégveremből vagy A Hóvár-bércek alatt szintén a szerelemtelenség halálos hidegségéről beszélő sorait is, és utalhatnánk végül a hó képének ambivalens, hol tisztaságot, hol a tél sivárságát kifejező megjelenéseire (Sárban veszett hó). Közelebbi pillantást kell vetnünk viszont a téli Duna látványát éjszakai kóborlásaival összekapcsoló Zúg-zeng a Jégcimbalomra, mégpedig most főképp az egymást csapkodó jégtáblák sajátos muzsikájának egy tépett melódia változatait végigjátszó strófái miatt. E változatok gazdagságát Sík Sándor versértő elemzése már régebben megmutatta. 13 Hogy kedvet csináljunk elolvasására, idézzük, amit a harmadik strófáról írt : A harmadik strófa is lebegő-egyensúlyos szerkezetű. Második felében mesteri hatásokat ér el a ritmusmodulációkkal. A negyedik sor megtartja a Balassa-sor zenéjét, de az elején lassítással (egytagú hosszú szótagok, szünettel [Nagy, rossz]), a végén az f-es alliterációval az éjszaka-élők belső vacogását, az ötödik sor choriambusa az akaratnélküli sodortatás rohanását érezteti, míg az utolsó sor a maga tompán pengő creticusaival egy Wagner-motívum rádöbbentő erejével szólaltatja meg a titokzatos cimbalom kísérteties-végzetes muzsikáját: Jó, kis fiúk lelke Nyár-álmokat lelve Röpül ki az ablakon. Nagy, rossz fiúk fáznak, Jajgatva bokáznak S zúg-zeng a Jégcimbalom. 13 Sík Sándor: i. m. 284—285. 1.
