Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)
Közös vonás a szemügyre vett három vezérversben, hogy a művész világképének és formateremtő képességének terén egyaránt új távlatok felé mutatnak. A művészi szándék, amelynek létüket köszönhetik, nem csupán határkőként állította őket a megtett útnak egy-egy verseskötet kiadásával lezáruló szakasza végéhez, hanem egyszersmind útjelzőt is formált belőlük. Láthatóvá lesznek általuk azok a leglényegesebb formaalkotó mozzanatok, amelyek birtokba vételéért és teljes értékű kibontakoztatásáért harcba indul az önmaga kimunkálásán a nap követelményei iránt hallatlan érzékenységgel dolgozó alkotói szubjektum. Igaz ez még akkor is, ha a küzdelem egy adott esetben kudarcba fulladt. A Minden-Titkok versei prológusának írásakor Ady olyan feladatra vállalkozott, amelyet megoldani nem tudott még. A művészi formáló képességet az adott pillanatban még meghaladó feladat azonban fölhívta figyelmünket a nap követelményeiből szervesen kinőtt célkitűzésekre: a teljesség meghódításának érzékletessé tételére, valamint ennek szolgálatában a világkép és a költői kifejezés gazdagítására eleven szimbólumokká formált gondolati fogalmakkal. A nap követelményein persze azok az állomások értendők, amelyek a művész önmegvalósításának és kiteljesedésének útját szegélyezik. Igazán jelentős művész ösztönös szándékai szerint ennek az útnak a társadalmi környezettel kialakítandó harmónia felé kell vezetnie. Nagyszabású és maradandó művészet nem születhet e harmóniának megteremtését célzó belső parancs hiányában, mert ilyen összhang nélkül vérbeli művész csonkának és megnyomorítottnak érzi magát. Minden igyekezetével azon van, hogy megtalálja és végigjárja a hozzá vezető utat. Alkotói rangja, azaz műveinek a történelmileg meghatározott emberi közösség emlékezetében megőrzött maradandósága vagy múlandósága fölött azáltal születik ítélet, hogy miként választotta meg ezt az utat, és próbálta legyőzni az akadályokat, amelyek szükségképpen eltorlaszolják. Az ebből adódó problémák jelentik mindenkor a nap követelményeit a művész számára. Megteremteni a magyarság, valamint a polgári fejlődés minden tényleges vívmányát képviselő Európa szintézisét: ez volt a nap egyik követelménye az Űj versek prológusának születésekor. Adynak vállalnia kellett a maga magyarságát a vele járó megkötöttségekkel együtt. Mi több, éppen belőlük kellett kisarjasztani a modern ember életérzését megszólaltató költői formavilágot, ha művészi értelemben eredeti kívánt lenni. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy az elembertelenedett és elembertelenítő társadalmi adottságok ellen lázadó művész a maga magyar voltában ne a művész-lényét megsemmisítéssel fenyegető és visszahúzó erőt lásson. Tudatosan is be kellett, építeni a vállalt magyarságot abba a képbe, amit az európai távlatok felé tekintő kifinomult művész formált az emberhez méltó életről és annak megvalósításáról. Túl kellett jutni tehát a dilemmán, ami az önmegvalósítás és eredetiség művészi szándékával összefüggésben még két év múlva is súlyosan időszerű lesz: „Sohase akartam más lenni, s ez se sikerült, mint egy új, igaz ember, Ady Endre. Kívánom Juhász Gyula úrnak, hogy neki jobban, tisztábban sikerüljön ez az egész művészi szándék. Mert művészi volt, s ami benne nem volt művészi, nem lehetett, az a magyarságomon múlt, a kutyafáját." 61 Hatalmas lépés történt C1 A duk-duk afférhoz. Független Magyarország 1908. nov. 26. AEÖPM IX. 282. 1.
