Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Király István: Ady és a Monarchia

nyezőjének"' vélték az Ausztriával való közösséget.

11 A magyar vezető réteg, a dzsentri gyűlölete arra vitte őket, hogy még a szélsőségesen reakciós és militarista, de a magyar junkerekkel szintén szembenálló Ferenc Ferdinándban, a spanyol abszolutista tradíciónak ebben az eltökélt tovább vivőjében is valamiféle „királyi pártfogót", „megváltó Cézárt", új II. Józsefet fedezzenek fel. Mégpedig nemcsak a szélsőségekhez mindig is vonzódó Diner-Dénes József, ez a minden okosságában is kiegyensúlyozatlan fantázialény tette ezt, de a kritikus szemű Jászi Oszkár is. Benne is ott élt — kételyekkel aláaknázottan bár — az áltató remény, hogy hátha épp Ferenc Ferdinánd lesz az, ki a Monarchiában, „ebben a lármás, gyűlölködő népkáoszban", „egyszer fejedelmi akaratából nemzetiségi békét és demokráciát fog teremteni".

12 Ez a mélyen gyökeredző illúzió megkönnyítette, hogy 1914-ben a radikális intellektuellek is odaálljanak a Monarchia imperialista háborúja mellé. Monarchikus nemzettudatként jelent meg náluk is a le nem küzdött magyar nacionalizmus. Ahogy legszélsőségesebben a „magyar gondolatot" a saját szavaival is „birodalmi gondolatként" értelmező s „szenvedélyes habsburgistaként" cikkező Ignotus megfogalmazta: „Nekünk, magyaroknak, kell a magyar állam, és kell a habsburgi birodalom". Hiszen — mint írta — csak ez teszi lehetővé, hogy ne „egy magában álló", „Szegedtől Kassáig ... s Kanizsától Nyíregyházáig" terjedő „Kis-Magyarország", de változatlanul „Nagy-Magyarország" legyen a magyar hon.

13 S nem volt mentes ettől a monarchikus hazafiság formájában megjelenő nacionalizmustól — birodalmi nemzettudattól — még egy a „hurrá-hazafiságot" oly igen gyűlölő, mély gondolkodó, mint Jászi Oszkár sem. Nemcsak a technikai fejlődéstől előírt nagy gazdasági egységek létrejöttét sürgetve, a gazdasági integráció szempontjai szerint ítélve — egy elvont, megkésett, felvilágosult világpolgáriság szószólójaként — bizonygatta ő a Monarchia fennmaradásának szükségességét, s érvelt amellett, hogy „a fölényes gúnnyal halálra ítélt Ausztria földarabolása végleg megpecsételné Közép-Európa anarchiáját",

14 „Közép-Európa teljes atomizálását jelentené" ez, ,,a Balkán zavaros . . . Kleinstaat-rendszerének" az elúrhodását, „Közép-Európa balkanizálását".

15 Belejátszott ebbe a humánus világpolgári aggodalomba — jelezve mintegy, hogy a kozmopolitizmus még a maga leghaladóbb formájában is többnyire valójában nem más, mint visszájára fordított, az uralkodó nemzetek oldalán megjelenő nacionalizmus — a magyar birodalmi elv fel-nem-adása is. A féltése annak, hogy Nagy-Magyarország részeire hull, hogy „a centrifugális tendenciák első áldozata lesz" hazánk.

10 Félt attól, hogy elvész „a Monarchia balkáni vezérszerepe és presztízse", „gazdasági és kultúrhegemóniája a Balkánon", s ezzel együtt elvész, mit Jászi „a derengő új idők perspektívájának" vélt: „a Balkán magyar vezetés alatt".

17 Természetszerűleg nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az uralkodó osztályokétól éllel elütőn minél kulturáltabb, demokratikusabb formákat kere11 Jászi Oszkár: Középeurópa. Huszadik Század 1916. XXXIII. köt. 451. 1. 13 Jászi Oszkár: Múlt és jövő határán. Bp., 1918. 14., 20. 1. — Vö.: Nemes Dezső: A magyar munkásmozgalom történetéhez. Bp., 1974. 305. 1.; Komlós Aladár: Diner-Dénes József. In: „Jöjj el szabadság". Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp., 1967. 68—70. 1. 13 Ignotus: i. m. 43—44. 1. 14 Jászi Oszkár: Múlt és jövő határán. Bp., 1918. 150. 1. 15 Jászi: i. h. 234. 1. w Uo. 32. 1. 17 Uo. 13. 1., valamint Jászi Oszkár: A középeurópai gazdasági közeledés és a magyarság iövője. Huszadik Század 1915. XXXII. köt. 130. l.