Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
A HÚSZAS ÉVEK SZOCIALISTA IRODALMÁNAK KÉRDÉSEIBŐL - Pete György: Költői törekvések a Tanácsköztársaság bukása után
táció tehát 1919 után teljesen más tartalommal, más okok következtében, lényegében hasonló formák között újratermelődött-folytatódott. A proletárdiktatúra megismételhetőségének kérdésében tisztázatlan Kassák álláspontja. A Levél a magyarországi ifjúmunkásokhoz című cikkben azt írja: „Ma már minden gondolkodni tudó embernek tisztán kellene látnia, hogy proletárdiktatúrát csinálni munkásdemokráciával nem lehet", a Válasz és álláspontban: „Ha győzni akarunk, részleteiben még egyszer úgy végig nem csinálhatjuk a harcot. A magyar proletárforradalom elbukott, mert rosszul csináltuk (a külpolitika állása, a területi elzártság, a szociáldemokrata párt gerinctelensége stb. különösképpen és magunktól függetlenül nem számít. . .), s ha még egyszer úgy akarnánk végig csinálni a harcot — ez a vakság, nem okulás, már eleve magában hordja az újra elbukás törvényét." 10 Tehát az ugyanúgy való megismételhetőségét elutasítja, de a megismételhetőséget nem. Valamennyi írásából hiányzik a Tanácsköztársaság parasztpolitikájának bírálata. A Máglyák énekelnek-ben sem ad hiteles képet erről a mozzanatról, a parasztságot passzív, tudatlan, végül ellenséges elemként ábrázolja. Tény, hogy 1922-ig Kassák és köre még hisz a világforradalmi lehetőségekben, 1919-et átmeneti vereségnek tekintik csupán. 1921-ben, a Tanácsköztársaság évfordulóján, még így írnak: „1921. március 21-én új hittel üdvözöljük a magyar fehérterror földjén az első sztrájkot proklamáló, az első forradalmi lépésre bátorodott nyomdászproletárokat, akik ha el is vesztették a maguk bérharcát, utat nyitottak előttünk az új magyar forradalom felé." 11 De 1922-ben már érzékelik a forradalmi apályt. Mérleg és tovább című cikkében Kassák már konzekvenciák levonása után új kapuk kinyitásáról beszél, a Válasz és álláspont sokfelé című cikkben pedig egyértelműen leszögezi: „Ügy látjuk, a világháború által előkészített világforradalmi lehetőség a proletariátus morális terheltsége és még kifejletlen igényessége miatt egy időre beteljesítetlenül átcsapott fölöttünk, és újra egy előkészítő periódusba estünk vissza. Mindent elölről kell kezdenünk." Az „álláspont", illetve a „hogyan tovább" kérdése körüli vita nyomán vált külön Barta Sándor, aki az Akasztott Ember, majd az Ek című folyóirat hasábjain fordult szembe Kassákkal, majd röviddel később az Egység köréhez csatlakozott többedmagával. Bartáék eltávolodásának oka kizárólag abban kereshető, hogy Kassák új programját „Gyűlöltessétek meg vele [a tömeggel] ... a tegnapot, és kívántassátok meg vele azt a realitást, amit ma már a technika és kultúra jóvoltából élni lehet. . ." 12 nem ismerték el forradalmi platformnak. Barta így válaszol: „Az életben nincs meg a lehetőségük az önmagukért való gesztusoknak. Vagy beállíthatók egy, a mainál magasabbrendű életkonstrukcióért folyó harc vonalába, vagy pedig csak a mai életrend kiszolgálását végzik. A különböző ürügyek alatt való »logas« formái teljesen megvilágosultak előttünk, s ideje, hogy leszámoljunk velük." 13 Külön kérdéskör, hogy 1922-re Kassák a dadaizmuson és a képarchitektúrán át a konstruktivizmushoz érkezik, lényegében abban találva meg a lehiggadó szemléletét kifejező új művészi elvet — ugyanakkor az avantgárdé másik szárnya fokozatosan a proletkult felé tolódik és megkezdi — felemás módon — az izmusok kritikáját. 10 Kassák Lajos: Válasz és álláspont sokfelé. Ma, VIII. évf. 1. sz. 11 1919. március 21. Ma, VI. évf. 5. sz. 12 L. 10. sz. jegyzet. 13 Barta Sándor: Akasztott Ember, I. évf. 1. sz.
