Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

BEVEZETŐ - Szabolcsi Miklós: A magyar szocialista irodalom kutatásának problémái

SZABOLCSI MIKLÓS A MAGYAR SZOCIALISTA IRODALOM KUTATÁSÁNAK PROBLÉMÁI Kedves Barátaim, engedjék meg, hogy annyiban csatlakozzam a múzeumban már hagyományos tudományos ülésszakok szelleméhez, amelyeket Illés László barátom a bevezetőben említett, hogy ezt a vitaindító néhány szót igyekszem a hangos gondolkodás, a problémák önmagam számára való felvetése jegyében megfogalmazni. Igyekszem arról beszélni, ami legújabban foglalkoztat, nem a lezártság, lekerekítettség, a végérvényesség igényével. Azt szeretném még hangsúlyozni, hogy itt nem a problémák teljes körét felölelő előadást hallanak. Eléggé nyilvánvaló és közismert tény, hogy sok úttörő kezdeményezés, előzmény után körülbelül 10—15 év óta folyik szervezetten és szervezetekben a magyarországi szocialista irodalom kutatása, és ezen a téren irodalomtörténetileg bizonyos eredményeket sikerült elérni, anyagfeltárásban, dokumentumokban éppen úgy, mint hiányzó adatok megtalálásában, pályaképek fölrajzolásában, és sokkal kevésbé, de valamennyire összefoglaló szintézisben is. Nem akarom ezt a munkát értékelni, nem ez a mai előadás föladata, csak annyit, körülbelül 10—15 éve folyik, van egy bizonyos hagyománya is már. A probléma azonban kettős. Az egyik az, hogy vajon ez a munka, ezek a felismerések, mennyiben hatoltak be az irodalmi és az olvasói közvéleménybe; mennyiben alakítottak és alakítanak egy bizonyos hagyománytudatot; vajon váltak-e ez eredmények a mai magyarországi szocialista kultúrpolitikát befolyásoló tényezőkké, és másrészről, egy másik oldalról tekintve, hogy vajon ezek a kutatások, ezek az eredmények a magyarországi irodalomtudomány, tágabban művészettudomány, művészettörténet egészében milyen helyet foglalnak el. És ha ezt a két kérdést így tesszük fel, akkor én úgy gondolom, hogy egy fokkal kevésbé lehetünk elégedettek. És föl kell tennünk számunkra azt a kérdést is, hogy változatlanul időszerű, fontos-e ezeknek a kérdéseknek a kutatása, változatlanul mi a viszonya ezeknek a kérdéseknek a ma kulturális problémáihoz? A Népszabadság tegnapi számában Agárdi Péter erről az antifasiszta antológiáról szólva nem ilyen kétkedően, de lényegében hasonló gondolatokat fogalmazott meg. Először hadd számoljak be két nemzetközi konferencia friss tapasztalatairól, mert nagyon élénken bennem élnek, és azután ezeknek általánosításával és továbbfolytatásával próbálok a kérdésekre felelni. Április elején néhányan részt vehettünk Berlinben a Zentralinstitut für Literaturwissenschaft által rendezett négynapos kollokviumon, amely a 30. évforduló jegyében az antifasiszta harc és az irodalom, az irodalom és antifasizmus viszonyáról szólt, német és még tágabban, az európai irodalom kontextusában, és amelyen rendkívül sok — számításaink szerint kb. 90 — korreferátum és referátum kapcsán elemezte végig a kérdést. Természetesen nem tudok végleges képet adni, hiszen nem 8 lehet egyszerre annyi szekcióban részt venni, és bár ez a konferencia pontosan