Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Tverdota György: József Attila: Március

az értelmet, a jót őrizzük, tudunk olyan embert nevelni, aki a kozmikus katasztrófának is képes ellenállni. A „magunkból" konkrétabb visszatérése a „mi teremtünk" gondolatában a szerelem morális mozzanatait, humanista erkölcsi tartalmakkal való összefüggéseit emeli ki. Ezzel válik a szerelem igazoltan is minden emberi érték mentsvárává. A vers jelen idői a második strófában jövőbe lendülnek, jövő idejű jelentést vesznek föl. A valóság birodalmából a lehetőségek világába lép a költő. Kozmikus utópiát alkot. Utópiát abban az értelemben, hogy a jelenben összeütköző erők erővonalait meghosszabbítja, továbbrajzolja a jövőbe: s e rajz, ha sötét kilátásokkal terhelten is, de bizakodó. Ebben az értelemben a vers felhívás az emberekhez, hogy az emberi tartást még a legreménytelenebb helyzetekben sem szabad elveszíteni.