Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Tasi József: József Attila és az Európai költők antológiája

TASI JÓZSEF JÓZSEF ATTILA ÉS AZ EURÓPAI KÖLTÖK ANTOLÓGIÁJA A könyvtárnyi József Attila-irodalom mind ez ideig keveset foglalkozott József Attila utolsó irodalmi vállalkozásával, az Európai költők antológiajó-val.

1 A fennmaradt dokumentumok alapján megkísérlem felvázolni az antológia történetét. Közismert, hogy Cserépfalvi Imre adta ki a Nagyon fáj-t s ő volt a Szép Szó első évfolyamának kiadója is. A Nagyon fáj remek kiállítása örömet okozott a költőnek, az igazi siker azonban elmaradt; alig fogyott a 600 példányban kiadott verskötet. Ez anyagilag is érintette József Attilát, mivel az eladott kötetek után kapott honoráriumot.

2 Cserépfalvi még kegyes csaláshoz is folyamodott, hogy növelje az „eladott" példányok számát.

3 Több ízben beszélgettem Cserépfalvi Imrével. Elmondta, hogy József Attila nem szerette, ha mecénásai támogatására szorult. Amíg egészsége engedte, szívesen és kiválóan dolgozott, de szerette, ha jól megfizették. A Szép Szó tördeléséért kapott fizetése 1937-ben megszűnt, ezért Cserépfalvi különböző munkaalkalmakat igyekezett teremteni számára. Először egy Kohut nevű cseh szerző gyengén lefordított regényét dolgoztatta át a költővel,

4 majd felmerült egy Jó1 Az első híradás Cs. Szabó László írása, röviddel a költő tragikus halála után. Párhuzamot von József Attila és Verhaeren halála közt — a nagy belga költő vonatbaleset áldozata lett 1916-ban. Vajon gondolt-e József Attila a roueni halálra? — kérdi Cs. Szabó. „Utolsó hónapjaiban ismét foglalkozott Verhaerennel, hozzáfogott a .Lázadás' című hatalmas költemény fordításához. Nem tudom, mennyire jutott a munkával, talán az első sorig sem. Egy tervezett versantológiának szánta, amelyben csupa békeszerető és szabadságszerető vers lett volta, ő vállalta a franciákat, nagy kedvvel, majdnem boldogan. Följegyezték, hogy élete végén nem írt több politikai verset, de csupa ilyet akart fordítani. A tervből semmi se lett, egy-két sor készült el az egyik Hugoversből. Kétszer vagy háromszor beszélgettünk a könyvről, utolsó találkozásaink voltak ezek." (Cs. Szabó László: Ultima verba. József Attila emléke. Nyugat 1938. január, 69. 1.) Utalásszerűén említik az antológiát a József Attila-monográfiák és a költő utolsó hónapjaival foglalkozó írások. Részletes tanulmány, adatok hiányában, eddig nem készült. 2 A kiadói szerződést baráti levél formájában fogalmazta Cserépfalvi Imre. József Attila saját példánya ma a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona. Ezt és a többi dokumentumot Cserépfalvi Imre szíves engedélyével közlöm: Budapest, 1936. december 10. Nagyságos József Attila úrnak, Budapest. Az alantiakban közlöm megállapodásunkat a kiadandó „N agyon fáj" c. verseskötetedet illetőleg: 1. A fenti könyvedhez a papírt Te szállítod. Ezen papírnak az értékét felbecsüljük és az eladások után befolyó összegből legelsősorban ezen papír értékét fogom részedre kifizetni. 2. Ezen fenti járulékon kívül megillet Téged a szokásos 10%-os szerzői honorárium a könyv bolti árából, amelyet olyan arányban fizetek ki Neked, ahogy az eladások megtörténnek. 3. Ugyanilyen feltételek vonatkoznak a fenti könyv esetleges további (második stb.) kiadására is, amelyre Te nekem obtiót adsz. Ugyancsak obtiót nyújtasz nekem a jövőben írandó és kiadandó további munkádra is, melyet 3 éven belül írsz. A rend kedvéért szíveskedjél jelen levelem másolatát aláírva visszaküldeni, őszinte Nagyrabecsülésemmel maradok tisztelő barátod: Mellékelve: Cserépfalvi 1 másolat 3 L. Cserépfalvi Imre: Találkozás és búcsú. József Attila Emlékkönyv. Bp. 1957. 424—428. 1. 4 A regény, Cserépfalvi Imre szerint, egy vérbajos — „tripperes" — fiatalemberről szólt; az átdolgozott kézirat a háború alatt megsemmisült. Hasonló, József Attila által stilizált könyvekről olvashatunk József Attila összes Művei IV. kötetében.