Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Ferenczi László: Adalékok József Attila marxizmusához

egyrészt általában művészetellenesek, másrészt a művészi és a nem-művészi közti különbséget eltüntetik, csakúgy, mint a legalábbis részben belőlük fakadó avantgardista esztétikák is. Az Irodalom és szocializmus megírása idején túl van már mind anarchista, mind avantgardista korszakán, a szövegben éles utalás található az izmusok ellen. József Attila Irodalom és szocializmus-a ellenszürrealista manifesztumnak is tekinthető. Nem konkrétan Breton Manifesztum-ának tagadása (annak is), hanem általában annak a szürrealista felfogásnak, amelyik a művész és a nem-művész közti különbséget tagadja, és amely az automatikus írás fontosságát hangsúlyozza. Az Irodalom és szocializmus egy általános esztétika töredéke és ars poetica. Erő- és lehetőségfelmérés, és általános program. Kritika kétfelé, a polgári és a szocialista művészet felé, válaszkeresés ezek elégtelenségének okára. Butor beszél arról, hogy Baudelaire azért fordulópont az európai költészetben, mert mindenkinél inkább tudni akarta, hogy mit csinál. Ez vonatkozik József Attilára is: tudni akarta, hogy mit csinál és mit csinálhat, és tudatosítani akarta a maga számára a nagy művészet elméleti lehetőségeit. És itt, ebben a pillanatban, lényeges Marx Bevezetés . . .-e József Attila számára. Az aforizmákat 1936-ban idézi is Hatvány Bertalan könyvéről szólva. Nem biztos, persze, hogy 1931-ben is ismerte őket, de ha már előzőleg A tőkéről tartott előadást, aligha elképzelhető, hogy a Bevezetés . . .-t ne olvasta volna. Marx Bevezetés . . .-e, és most nem csak a záró aforizmákra gondolok, és az Irodalom és szocializmus meglepő szerkezeti rokonságot árul el. Csak a két legszembeötlőbbre szeretnék hivatkozni. Tanulmányának elején József Attila így ír: „Tehát a művészetnek minden változása és ellentétes megnyilvánulása dacára van egy általános és állandó mozzanata, a művésziség — minthogy a társadalmi és történelmi életnek minden változása és belső ellentéte dacára van egy állandó mozzanata, maga a társadalmiság." Idáig az idézet. Nos, a Bevezetés . . . első passzusaiban Marx éppen ezt az örök társadalmiságot hangsúlyozza a tizennyolcadik századi teoretikusokkal szemben. Másodszor: még a fenti idézetet megelőzően, tanulmányának legkezdetén, József Attila kifejti, hogy az irodalom a nyelv művészete, és hogy az egyes nyelvek között „nem lényegi" a különbség. Ha csak egy megvilágító hasonlat kedvéért is, de Marx így ír: „De ha a legfejlettebb és legfejletlenebb nyelveknek vannak is közös törvényei és szabályai, a fejlődést éppen az általánostól és közöstől való eltérés jelenti."

4 Saját, mindennapi költői gyakorlata szempontjából alapvető József Attila kérdése: miért sikerületlenek mind a polgári, mind (általában) a szocialista tendenciájú művek. E kérdésre a költő az általa bevezetett fogalompárral, a művészi állandóval és a művészi változóval válaszol. így ír: a polgári műveknél „rossz a művészi változó, s a kölcsönös függés folytán rossz a művészi állandó is. A művészi változó nem adja meg a művészi állandó valóságát, tehát művészi állandó létre nem jöhet — nem műalkotás áll előttünk... A szóban forgó szocialista irányműveknél nagyobb részt hibás a művészi állandó, és a kölcsönös összefüggés folytán a művészi állandó hibája érvényteleníti a művészi változót". József Attila azt állítja, hogy autentikus műalkotás csak a művészi állandó és a művészi változó dialektikus egységével jöhet létre. Ügy gondolom, hogy 4 Marx: i. m. 206. 1.