Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Ferenczi László: Adalékok József Attila marxizmusához

amikor József Attila a művészi állandó és művészi változó fogalompárt bevezeti, akkor a marxi aforizmákban bennerejlő, kifejtetlen aktív oldalt ragadja meg. Majakovszkij Hogyan kell verset írni? című tanulmányában csupán — József Attila terminológiájával élve — a művészi változóról beszél. A művészi állandó és művészi változó fogalompárral tisztázza önmaga számára József Attila a művészet lehetőségeit és feladatait. József Attilának többféle irányban kell elhatárolnia magát. Egyfelől a klasszikus művészet, konkrétan Petőfi megismétlése kísérletének kell ellenállnia az őt magát is befolyásoló Erdélyi József fénykorában, de úgy, hogy egyúttal tisztázza a maga számára Petőfi nagyságának történeti-társadalmiesztétikai okát. Ha Marx Homérosz, ő Petőfi példáját emlegeti, mint klasszikusét és mint követhetetlenét. Másfelől a különböző korabeli esztétikai törekvésektől és esztétikáktól határolja el magát a költő Crocetől az anarchizmusig. Babitstól az avantgarde-ig. Az Irodalom és szocializmus: vitamű és program. Elhatárolódás a kortársaktól, és ars poetica: olyan művet kell teremteni, amelyben a művészi állandó és a művészi változó dialektikus egységben van.