Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)

JÓZSEF ATTILA-PROBLÉMÁK - Ferenczi László: Adalékok József Attila marxizmusához

FERENCZI LÁSZLÓ ADALÉKOK JÓZSEF ATTILA MARXIZMUSÁHOZ Előadásomban megpróbáltam hasznosítani más irányú kutatásaimnak tényleges vagy vélt eredményeit. Az 1960-as évek közepén a marxista művészetfelfogás történetével foglalkoztam, tucatnyi cikk, kritika és ismertetés után vizsgálódásaimat a II. Internacionálé művészetszemlélete című tanulmányomban foglaltam össze, amely 1973-ban a Meghallói a törvényeknek című Szabolcsi Miklós és Illés László szerkesztette kötetben jelent meg. Az elmúlt években főként Voltaire-rel és a francia felvilágosodással foglalkoztam, és ennek során a marxista művészetszemlélet genezisével kapcsolatban néhány új összefüggésre figyeltem fel. Ezeket a Voltaire: critique historiographe című tanulmányomban írtam meg, mely az Acta Litteraria-ban jelent meg, 1974-ben. E két tanulmányra azért hivatkozom, mert ami itt, ebben az előadásban csak utalásszerű, azokban viszonylag részletesen kidolgozott. Előadásomban azt szeretném jelezni, hogy az Irodalom és szocializmus című 1931-es előadásában József Attila továbbgondolja, illetve egy adott történeti és művészeti periódusban konkretizálja Marx Einleitung című töredékes tanulmányának művészetre vonatkozó aforizmáit. Az idő rövidsége miatt jelenleg a József Attilával foglalkozó szakirodalomra sem hivatkozhatom. Csak annyit: koncepcióm szempontjából rendkívül fontos volt Szabolcsi Miklós tanulmánya József Attila anarchista korszakáról. Az anarchista esztétikák és a marxista esztétika közti különbséget jól jelzi André Restler L'Esthétique anarchiste (1973) című, egyébként anarchista elfogultságú könyve. I. 1902-ben adta ki Kautsky Marx Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához című munkáját. E befejezetlen tanulmány esztétikával foglalkozó aforizmáit az Októberi Forradalom győzelme után kezdték tanulmányozni a Szovjetunióban. Arvatov például 1923-ban a LEF-ben az új művészeti törekvések elvi igazolását olvasta ki belőlük. Az aforizmák az érdeklődés középpontjába azonban csak az 1930-as évek elején, az addig szinte egyeduralkodó plehanovi esztétika háttérbe szorulása után kerültek, amikor Lukács, Lifsic és mások Marx különböző esztétikai töredékeiben egy egységes, összefüggő esztétikai rendszert fedeztek fel. Marx így ír: „Közismert, hogy a görög mitológia a görög művészetnek nemcsak fegyvertára, hanem talaja is volt. Az önműködő gépek, vasutak, mozdonyok és távíró korában lehetséges-e a természet és a társadalmi viszonyok olyan szemlélete, amelyen a görög képzelet és így a művészet is alapszik? Hol marad Vulcanus Roberts és Társa, Jupiter, a villámhárító vagy Hermes a 64 Credit Mobilier mellett? ..."