Kabdebó Lóránt szerk.: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről (A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 12. Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1976)
BEVEZETŐ - Illés László: Bevezető
ILLÉS LÁSZLÓ BEVEZETŐ Az évente rendezendő tudományos ülésszakoknak tradíciója alakult ki a Petőfi Irodalmi Múzeumban; emlékeztetnék az 1972-es Nyugat-konferenciára, majd 1973 őszén az irodalmi muzeológiai tanácskozásra, amelyen külföldi testvérintézményeink képviselői is részt vettek. Ezek a szakmai összejövetelek amellett tanúskodnak, hogy nem csupán törekvései szerint igyekszik a múzeum a tudományos életben is elfoglalni helyét, hanem a feléje forduló figyelem élénksége, a külső résztvevők köre arra is enged következtetni, hogy szerény kezdeményezéseinket bele tudjuk illeszteni egy szélesebb mezőny feladatkörébe, vagyis hogy hivatása lehet a múzeumnak a tudomány művelésében is, hogy a « kutatómunka szervesen illeszkedik profiljába, s az nem csupán megtűrt vagy luxusnak tekinthető elem itt. Kétségtelenül bizonyos szemléleti változásnak kellett elkövetkeznie ahhoz, hogy ez így legyen, be kellett látni (bármennyire evidenciának is tetszik ez ma sokaknak), hogy a múzeum, mint közművelődési intézmény, az idő távlatában önmaga működését ássa alá, ha csak közvetíteni kívánja a tudomány eredményeit, de az adott lehetőségekhez, a káderek készségeihez képest maga nem műveli azt a tudományágazatot, amelyre pedig épülnie kell a gyűjteményezésnek éppenúgy, mint az irodalmi estek tervszerűen alakított programjának, a kiállítások meggyőző és nevelő, didaktikus szerepének szintúgy, mint a feldolgozó és rendszerező munka során szükséges mérlegelő, tervező tevékenységnek. A múzeum profiljához képest elsősorban a tizenkilencedik és huszadik századi magyar irodalom az a nagy terrénum, amelyre kutatóink figyelme irányul. Az intézményi kutatási program persze figyelembe veszi az itt dolgozó munkatársak egyéni ambícióit, korábbi kezdeményeit, de ezzel együtt is lehetséges volt néhány olyan nagyobb témakört kialakítani, amelyekhez kapcsolódva szervezettebbé és programatikussá lehetett tenni az itt folyó kutatásokat. Az eddigi tapasztalatokra építve ugyanakkor tovább kell folytatnia erőfeszítéseit a múzeumnak, hogy mind a tizenkilencedik századi, mind a huszadik századi témákban (gondolok itt elsősorban a reformnemzedék, majd Petőfi avagy a szabadságharc bukása utáni kor elemzésére, illetve az Adyval, a szocialista irodalom kialakulásával, a Radnótival, avagy a kor polgári irodalmának jelenségeivel való elmélyülő foglalkozásra), akár az egyéni tervek alakításával, akár a káderpolitika fejlesztésével még eredményesebben dolgozhassunk. A külső intézmények képviselőinek széles körű jelenléte, s részünkről örömmel fogadott igényük az aktív részvételre konferenciánk munkájában azt is jelzi, hogy mind a kutatás, mind a kutatás eredményeinek a jelenlegihez hasonló megnyilatkozási alkalmai feloldani segítenek egy lassanként tovatűnő elképzelést, egy rossz beidegződést, amely a bezárkózásban, az intézménynek önmaga körére való redukálásában nyilatkozott meg. Kézenfekvőnek tetszik, hogy bármely intézmény, legyen bár még oly szerény hozzájárulása a közös 5
